Járt utat járatlanért

Az Európai Központi Bank kivárta az utolsó -- sokak szerint az utolsó utáni -- pillanatot a kamatvágással. Ma már ez nem meglepő. Régóta tudjuk, hogy ők márpedig ragaszkodnak az inflációs célkitűzés rendszeréhez és annak minden velejárójához. A heves kritikák pedig lepattannak az ECB-ről.
Másrészről ez aligha vigasztalja a gazdaság szereplőit, akik saját bőrükön érezhetik a lassulás következményeit. Az ECB feláldozta a növekedést az infláció érdekében? Lehet. De nem is a növekedés elősegítése a feladata, és ezt ők nem győzik hangsúlyozni.
Bezzeg a Fed! -- mondja a szakértők egy része. Igen, a Fed bátor, aktív monetáris politikát folytat. Igyekszik biztosítani a maximális foglalkoztatottságot, a hosszú távú kamatok alacsony szintjét és emellett az árstabilitást is. Ez irányú igyekezetét azonban korai lenne sikeresnek ítélni. Ha azonban sikerül, akkor végleg nyugdíjba küldhetjük a Phillips-görbét.
A tankönyv még mindenesetre az ECB mellett szól. Wim Duisenberg egy hét eleji konferencián egy bújtatott üzenetet is küldött a Fednek. Az ECB elnöke Friedrich Hayekre hivatkozva hangsúlyozta: inkább tökéletlen, de ismert módszerekkel dolgoznak, mint hogy az optimista tömegekkel együtt lelkesedjenek egy új és kipróbálatlan gazdasági paradigmáért. Ami azonban még ennél is fontosabb, az az, hogy Duisenberg nincs egyedül álláspontjával. Ottmar Issing és Duisenberg utódjelöltje, Jean-Claude Trichet is ugyanezeket az elveket vallja. A keményvonalas monetarizmus tehát tartósnak ígérkezik az ECB-n belül. Számukra csak egy a fontos, az árak stabilitása.
A legjobb lesz hozzászokni.