Táblás játszma

Vajon pusztán technikai kérdésről, könnyedén kiiktatható "többes számról" van-e szó az igazságszolgáltatásra vonatkozó alkotmányos szabályozásban? Az igazságügyi tárca államtitkára szerint -- ahogy a táblabíróságokkal kapcsolatos alkotmánybírósági döntésre reagált a Népszabadságban -- kizárólag arról. Okfejtéséből világos a kormányzat álláspontja: egy ítélőtábla lesz és nem több.
Az alkotmány mint alaptörvény azonban nem tartalmaz "technikai" passzusokat. És nyilvánvalóan nem véletlenül használ többes számot, amikor a bírósági szervezet részeként táblabíróságokat rögzít, nem pedig egyetlen ítélőtábláról rendelkezik. A laikus szerint is egészen bizonyosan azért a többes szám, mert jogállamunkban ez volt az alkotmányozó akarata.
Az ítélőtáblák amúgy már a harmadik esztendeje -- alkotmányosan -- működnének, ha 1998 decemberében nem helyezték volna hatályon kívül a felállításukról rendelkező jogszabályt. Akkor már jól érzékelhető volt az a sajátos viszony, amely a kormányzat és a független bírósági szervezet között -- sajnálatos módon -- máig is feszül, és gátja a négy éve elindított igazságügyi reformnak. Egy év múlva született döntés az egyetlen országos ítélőtábláról. Ez 2003 januárjától ítélkezne, ám ma még se helye, se szervezete.
Az Európai Bizottság szerint az igazságszolgáltatás a csatlakozási tárgyalások egyik kulcsterüle. Az országjelentés már két éve tartalmazta a figyelmeztetést, hogy bíróságaink -- elsősorban a Legfelsőbb Bíróság -- túlterheltek és alulfinanszírozottak. Egyébként egy európai jogállamban megengedhetetlen, hogy saját döntését ugyanaz a bíróság vizsgálja felül, mint ahogy erre ma a Legfelsőbb Bíróság -- táblabíróság híján -- rákényszerül, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásokban.
Ezek fényében vajon a végrehajtó és a törvényhozó hatalom meddig engedhet meg jogállamhoz méltatlan, alkotmányos összhangot nélkülöző helyzetet éppen az igazságszolgáltatásban?