Kamattagló
A börzék tegnap már kissé magukhoz tértek az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének pénteki beszéde által kiváltott sokkból. Alan Greenspannak - bár ebben igencsak van gyakorlata - alighanem minden eddiginél jobban sikerült meglepnie a piacokat. Az még tőle is igencsak nagy teljesítménynek számíthat, hogy a már kialakult kamatemelési várakozásokat egyértelműen kamatcsökkentésre vonatkozó reményekké alakította. Az általános hangulat pedig - Greenspan ide, Greenspan oda - már a kilábalásba vetett hitet tükrözi. Az optimizmusnak, hacsak konkrét adatok nem bizonyítják be annak alaptalanságát, az amerikai jegybankelnök sem tud sokáig gátat szabni.
A mumus szerepet azonban aligha szabad a Fed vezetőjének szemére hányni. A jegybankok nyugodt, kilengésektől mentes üzletmenetet szeretnének látni, a börzék természetes állapota pedig maga a hisztéria. A befektetők hol nyakló nélkül vásárolnak, hol eladásokba kezdenek. A kialakult trend pedig tovább erősíti önmagát.
A jegybankelnökök így mindig kéznél tartják a jegescsöbröt. Greenspannak erre mindenki másnál hatékonyabb fegyvere van: a kamatláb. A 2000. évben, amikor a tengerentúli gazdaság ment, mint a lokomotív, Greenspan a kedélyek hűtésére kilátásba helyezte a kamatemelést. A sajtóban ezt úgy aposztrofálták, hogy meglengette a kamatbunkót. A piacok ilyenkor ijedten esni kezdtek, majd szárnyaltak tovább.
Most az esetleges kamatemelés alapozhatja meg a vásárlási kedvet. Greenspan viszont hű maradt magához. Ezúttal persze inkább a taglóhoz kellett nyúlni.
Jeges víz, bunkó vagy tagló - ha kissé drasztikus is, de terápia. Alkalmazásuk közben a beteg állapota egészen biztosan változik. Vagy romlik, vagy javul...
