Még akkor is így van ez, ha az üzemanyagárak jelenleg az elviselhető tartományban vannak. Mindent összevetve úgy tűnik, beigazolódik az évezred eleje óta hangoztatott jóslat: az évtized végére csak 3-4 tömörülés marad életképes, és az is elképzelhető, hogy a következő évtizedben már külföldiek diktálják a tempót az Egyesült Államokban.
Az egyre mélyülő válság és a tavalyi magas kerozinárak nagy sebeket ejtenek ezen az ágazaton is, a lakosság és a cégek egyre jobban meghúzzák a nadrágszíjat. A hét vezető amerikai légitársaságnál az utasforgalom tavaly decemberben 5,2 százalékkal maradt el az egy évvel azelőtti azonos időszakhoz képest, s az idén további csökkenés várható.
Szinte mindegyik visszavágja a kapacitást, az átlag 7–15 százalék között mozog. Hiába csökkentik azonban a kapacitást – lemondva sok repülőgép-rendelést (ezzel több ezer embert az utcára juttatva a Boeingnál) – a költségcsökkentésnek ez a módja nem lehet hatékony hosszú távon, hiszen amikor megint növekedésnek indul a kereslet, már csak késve és drágábban lehet új beszerzésekről dönteni.
Jobb lenne társakat találni, vagyis egybeolvadni, bár ezt az idén nagyon gátolja, hogy nehéz hitelhez jutni. Azoknak van esélyük, akik már a válság előtt megkezdték a fúziós folyamatot. A Delta Air Lines ez évtől teljesen a maga ura lehet a bekebelezett Northwest Airlinesnál, és az ősszel befejezett tárgyalások hírére a United Airlines is felgyorsította fúziós előkészületeit a Continental Airlinesszal.
Két szék között a pad alá kerülhet ily módon az American Airlines, amely még nem kötelezte el magát hazai vállalatnak, viszont visszaeshet a harmadik helyre. Talán nem véletlen, hogy szorgalmazza a tárgyalásokat a British Airwaysszel (BA). Ezek azonban nem formális összefonódásról, hanem „csak” a legszorosabb kereskedelmi kapcsolatrendszerről szólnak.
