Pisztolydörrenés nélkül, szép csendben indult el a hazai közúti járműipar megmentéséért folytatott versenyfutás. A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) gondozásában megjelent akcióterv az elképzelések szerint ugyanis belátható időn belül növelni fogja a magyarországi járműipar által kibocsátott termékek számát, nagyobb lehetőséget termet majd az iparág hazai vállalkozóinak a nemzetközi piacokon, és természetesen növelni fogja a foglalkoztatottak létszámát is. A varázslat azonban itt még nem ér véget, hiszen mindezt úgy kívánják elérni, hogy a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legmagasabb hatásfokot érjék el az intézkedések.
Az akcióterv költségeinek minimalizálásával egyelőre nincs is gond, hiszen az intézkedéscsomagnak Mester Zoltán, versenyképességért felelős szakállamtitkár tájékoztatása szerint nincs is keretösszege.
Hogyan lehetséges ez? A válasz igen egyszerű: az akcióterv nagy része nem más, mint az eddig hozott kormányzati intézkedések újrakommunikálása.
Mint ismert, az NFGM egy évvel ezelőtt határozta meg azt a négy húzóágazatot, amelyek a magyar gazdaság szempontjából kiemelkedő fontossággal bírnak. Ezek a területek: a gyógyszeripar, a logisztika, a járműipar és az információtechnológia. A kormány akkori közlése szerint ezen ágazatok mindegyike külön intézkedéscsomaggal büszkélkedhet majd, arról azonban nem volt szó, hogy valójában már működő programokat gyűjtenek majd egy csokorba akcióterv címszó alatt.
Munkahelymegtartást célzó intézkedések alatt így lett „dicsőség” a „Magasan képzett munkaerő alkalmazásának támogatása” című pályázat, ami 1,6 milliárd forintból már március óta csábítja vissza a pályaelhagyó k+f szakembereket a cégekhez. Hasonló a helyzet a beruházást ösztönző programok területén: itt a Beruházásbarát Településekért programot kívánják kidolgozni, holott a településeken már javában zajlanak az előkészületek.
Sejtelmes intézkedésekből sincs hiány az új akciótervben. Az autóipari nagyberuházásokhoz kapcsolódó beszállító-fejlesztési programok megvalósításának keretében például mind a szolgáltatási, mind a finanszírozási beszállítói hátteret biztosítják. Hogy hogyan, az mindenkinek a képzelőerejére van bízva, ám figyelni kell arra, hogy egyetlen képzelet pénzügyi háttere se érjen túl a GOP keretében meghirdetett pályázati pénzeken, mert hogy ebből kell gazdálkodni.
Szintén fantáziálás tárgya lehet a szakképzés fejlesztését célzó intézkedéscsomag is, ahol is a képzési szerkezet modernizálása, a célorientált szakképzés és a műszaki felsőoktatás támogatása, vagyis az eddig még soha nem hallott célkitűzések élveznek prioritást.
Félretéve a gúnyt, a hazai járműiparnak valóban nagy segítségre lenne szüksége. A legutóbbi statisztikák szerint hazánkban egyetlen év alatt 34-35 százalékkal esett vissza a jármű-értékesítés, és több ezer embert bocsátottak el a válság miatt. Holott a szebb időket is élő magyarországi járműipar GDP-hez hozzáadott értéke tekintetében mind Európához, mind pedig a világ más részeihez képest is az élen járt, mintegy 100-110 ezer honfitársunk megélhetését biztosítva.
A feladat tehát világos és egyértelmű, a probléma csupán annyi, hogy a frissen sült akciótervről már nem mondható el ugyanez.
