Kovács Árpád a Népszabadságnak arra a kérdésére, nem terjeszkedett-e túl a hatáskörén a gazdasággal kapcsolatos nyilatkozataival, úgy válaszolt: Amellett hogy vezeti az Állami Számvevőszéket, a Magyar Közgazdasági Társaságnak is elnöke. Ebben a minőségében pedig véleményt kell mondania az ország helyzetéről.
Az ÁSZ elnöke hozzátette: nem csak ő érzi úgy, hogy aki részt vesz az állami pénzügyekben, attól elvárható, hogy véleményt alkosson: a parlament is támogatta, hogy a szigorúan vett szakmai, ellenőrzési munka mellett tanácsokat is adjanak.
Hozzátette: sok fontos kérdés vár megnyugtató válaszra. Kezdeni kell valamit a kialakult globális aszimmetriával, amikor az egyik oldalt a bővülő jövedelmek, a másikat a rohamosan csökkenő életszínvonal jellemez. A harmincas évek New Deal-politikájának megújítására lenne szükség, úgy, hogy ne kapjon másodlagos szerepet a szociális biztonság, a társadalmi összetartozás ereje. Ha ez sikerül, akkor kijelenthetjük, hogy a világ nem halad rossz irányba.
Nálunk pedig orientációs gondok vannak. Nem tudjuk eldönteni, milyen irányba induljunk el, mi legyen az állam szerepe. Az amerikai modellt válasszuk, amikor az állam, mint egy éjjeliőr, a háttérben vigyáz ránk, de nem folyik bele minden dolgunkba? Vagy az európai uniós modellt akarjuk? Mindkettőt egyszerre bajosan lehet megvalósítani.
Fontos, hogy megőrizzük a társadalmi békét, lényeges, hogy alapkérdésekben konszenzus alakuljon ki, például arról, hogy merre haladjon a gazdaság. Ha ezek nincsenek meg, akkor Magyarországra elhúzódó, nehéz időszak vár, ami annál hosszabb lesz, minél bizonytalanabbak vagyunk saját ügyeinket illetően.
Kovács szerint egyébként sem vagyunk könnyű helyzetben, az államadósságot például az "idők végezetéig" nyögjük - legfeljebb statisztikailag fest majd jól, ha a gyorsuló növekedés miatt csökken a súlya a GDP-hez mérten, ám a ténylegesen fizetendő összeg nem nagyon fog változni.
Mint mondta, roppant időszerűnek tartja a tavalyi vándorgyűlésünk után készült ajánlásukat, amelyben felhívták a figyelmet a közgazdász-társadalom hibájára, miszerint állandóan az államháztartással foglalkozik, a reálgazdaságot is ezen keresztül vizsgálja. Pedig a pénz a reálgazdaságból kerül elő, nem a büdzséből.
