Ráadásul az elbocsátott topmenedzserek túlnyomó többségének nincs rá esélye, hogy ismét egy másik DAX-konszernnél kapjon munkát. A Heidrick & Struggles tanulmánya szerint 2006 eleje óta egyetlen igazgatósági tagnak sikerült egy DAX-cégtől történő távozása után egy másiknál állást szereznie: Lawrence A. Rosen a Freseniustól került át ugyanolyan szintű pozícióba a Deutsche Posthoz.
Ez az arány meglepő, hiszen meglehetősen nagy volt a fluktuáció a DAX-konszernek vezetőségi szintjein: az összesen 198 topmenedzserből 98 hagyta el állását az elmúlt időszak alatt, így jelentős számú üres állás keletkezett. E téren egyébként a Siemens szolgáltatta a legextrémebb példát, ahol az óriásira dagadó korrupciós botrány miatt a teljes 11 tagú igazgatótanácsot lecserélték.
Az igazgatótanácsi elnökök helyzete is csak kevéssel stabilabb: a jelenleg hivatalban lévő 30 cégvezető közül 16 az, aki már 2006 elején is ugyanezt a pozíciót töltötte be. Feltűnő változás viszont a korábbi gyakorlathoz képest, hogy a 14 megüresedett elnöki állásból tízet cégen belülről töltöttek be.
Csupán négyen érkeztek kívülről: Peter Löscher, a Siemens, Jürgen Grossmann, az RWE, Eckhard Cordes, a Metro, illetve Karl-Ludwig Kley, a Merck igazgatótanácsának elnöke. Ez a személyzeti politika meglehetősen eltér a 90-es évek gyakorlatától, amikor nagyon gyakran ültettek kívülről érkező jelöltet a főnöki székbe. Ezt szakemberek egyébként a kiegyensúlyozottság és folytonosság iránti igény növekedésével magyarázzák.
