Ön - egy mindössze 16 éves államisággal bíró ország vezetőjeként - valószínűleg elképzelni sem tudja, micsoda felelősséget ruház ránk az a tény, hogy a mi őseink 1000 éve alapítottak hazát itt, a Kárpát-medencében. S ezt az ezer esztendőt tisztán, felelősséggel kell megőrizzük emlékezetünkben, legyen szó annak legdicsőségesebb, vagy kevésbé diadalmas fejezeteiről. Erre tanítanak bennünket nagy királyaink is. Emlékeztetem Önt, hogy már Szent István királyunk is arra intette korának gondolkodóit, hogy be kell fogadni az idegeneket, mert az ő kulturális, nyelvi sokszínűségük gazdagítja magát a befogadó nemzetet is. Így fogadtunk be mi magyarok magunk közé számtalan népet, s így forrt egybe a sorsunk évszázadokra. Tudja, ezért van az, hogy én magam nem tekintem - a mai értelemben vett - kisebbségnek a trianoni határokon kívül rekedt szlovákiai magyarságot, mert annak minden egyes tagja ezer éves államiságunk szimbóluma. Még akkor is így van ez, ha a nagyhatalmak igazságtalan osztozkodása révén létrejött, a tőlünk elvett területekkel megnövelt, új országok számára kínos ez a szembenézés.