Kiújult a vita a klímatörvényről

Gyorsan a gazdasági viták középpontjába került az éghajlat védelméről szóló klímatörvény tervezete, amelynek vitáját az Országgyűlés hétfőn kezdte meg, s amely körül ritka széles – ha nem is teljesen egyöntetű – a parlamenti pártok egyetértése. Az üvegházhatású gázok kibocsátása terén 2020-ra az eddig vállalt 20 helyett 40 százalékos csökkentést írna elő a mindenkori kormányzat számára az 1990-es szinthez képest a tervezet.

A parlament elé került tervezet egyébként minden eddiginél szélesebb körű civil öszszefogás eredményeként született, 472 zöldszervezet támogatta azt. A beterjesztés óta is folyamatosak az egyeztetések, nemcsak a pártokkal, hanem az üzleti körökkel is. Olyan fórumok vannak, mint amilyet a héten szervezett a Klíma Klub Szentendrén, s amelyre Magyarország legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó vállalatait hívta össze. De említhetnénk a mai II. Magyarországi Klímacsúcsot is, amelyen magas rangú politikai, gazdasági, tudományos és civilszervezetek képviselői vitatják meg, milyen lépésekre van szükség egy fenntarthatóbb jövő elérése érdekében.

Ám a klímatörvénybeli vállalásokkal korántsem ért mindenki egyet. A parlament elé beterjesztett javaslatra reagálva tegnap a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége közös nyilatkozatot juttatott el a parlamenti döntéshozókhoz, amely szerint a törvénytervezet a hazai nemzetgazdaság egészét veszélyeztető, irreális kibocsátási célokat fogalmaz meg. A három munkaadói szervezet közös állásfoglalása szerint a tervezetben szereplő célszámok az iparági adottságok, valamint az energiaigényes iparágak más energiaforrásra való áttérésének korlátozott lehetőségei miatt egyszerűen teljesíthetetlenek a villamosenergia-termelés, az ásványolaj-feldolgozás, a cementgyártás és a vasgyártás területén is. A 2020-on is túlmutató célok pedig gyakorlatilag az érintett iparágak teljes megszűnését jelentenék. Lapunknak több szakértő úgy nyilatkozott, hogy Magyarország részesedése az üvegházhatású gázok kibocsátásából Európán belül is alig 1,5 százalékot tesz ki, tehát az intézkedéseknek aligha lenne kimutatható környezetvédelmi haszna. Ráadásul a hazai energiatermelésből kieső, de szükséges energiát a piac várhatóan máshonnan, a környező országokból szerezné meg, tehát a környezetterhelés egyszerűen pár száz kilométerrel távolabb keletkezne.

Ezzel szemben egy az Öko Zrt. által elkészített tanulmány azt emeli ki, hogy a célok teljesítéséhez szükséges óriási beruházási többletigény az évi 685 milliárd forintot is elérheti. Ennek jótékony hatásaként az építőiparban mintegy 40 ezer fővel nőne a dolgozók létszáma, ez a 2007. évi építőipari foglalkoztatotti létszám mintegy 30 százalékának felel meg. Emellett a megújuló energiát előállító, illetve energiahatékony berendezések és gépek megfelelő üzemeltetését és karbantartását biztosító háttériparban további 4 ezer új munkahely keletkezne.

Annyi biztos, hogy a törvénytervezet az eddigieknél jóval ambiciózusabb célokat fogalmazna meg Magyarország számára az üvegházhatású gázok kibocsátása, azaz az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások hasznosítása terén. Így nemcsak azt írná elő, hogy a hazai üvegházgáz-kibocsátásokat 2020-ig a mai szint negyedével (az 1990-es bázisévhez képest 40 százalékkal) kell mérsékelni, hanem még tovább menve 2050-re a jelenlegi szinthez képest 75 (1990-hez képest 80) százalékos csökkentést határozna meg. A törvény azt is kimondaná, hogy Magyarország teljes zöld területe nem csökkenthető tovább, illetve kötelezően előírná, hogy az állami kutatás-fejlesztési pénzekből elegendő jusson éghajlatvédelmi (megelőzés és alkalmazkodás) célokra. Az pedig a fejlesztésekhez szükséges források előteremtését célozná, hogy a tervezet egy nemzeti éghajlatvédelmi alap létrehozását is előírná, amelyből a lakosság, a kis- és középvállalkozások, valamint a közintézmények kamatmentesen 100 százalékos visszatérülő kölcsönt igényelhetnének energiatakarékossági és megújulóenergia-hasznosítási célú beruházásokhoz.

- csökkenő magyar hozzájárulás az éghajlatváltozáshoz

- alacsonyabb karbonfelhasználású gazdaság, csökkenő energiafüggőség

- 40 ezer új munkahely az építőiparban

- 4 ezer új munkahely a megújuló energiaforrások hasznosítását és az energiahatékonyságot szolgáló vállalatoknál

- fejlesztési lehetőségek a kkv-szektor számára

Ellene:

- szakmai hatástanulmányok hiánya

- versenyképesség, foglalkoztatás általános csökkenése

- évtizedes távlatban teljes iparágak (villamosenergia-termelés, ásványolaj-feldolgozás, cementgyártás, vasgyártás) megszűnésének a kockázata

- megújuló energiaforrások hozzáférhetőségének magyarországi korlátozottsága

- környezetvédelmi előnyök semmivé válása a várhatóan megugró energiaimport miatt

- csökkenő magyar hozzájárulás az éghajlatváltozáshoz

- alacsonyabb karbonfelhasználású gazdaság, csökkenő energiafüggőség

- 40 ezer új munkahely az építőiparban

- 4 ezer új munkahely a megújuló energiaforrások hasznosítását és az energiahatékonyságot szolgáló vállalatoknál

- fejlesztési lehetőségek a kkv-szektor számára

Ellene:

- szakmai hatástanulmányok hiánya

- versenyképesség, foglalkoztatás általános csökkenése

- évtizedes távlatban teljes iparágak (villamosenergia-termelés, ásványolaj-feldolgozás, cementgyártás, vasgyártás) megszűnésének a kockázata

- megújuló energiaforrások hozzáférhetőségének magyarországi korlátozottsága

- környezetvédelmi előnyök semmivé válása a várhatóan megugró energiaimport miatt Vélemény Parragh László

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke

„Súlyosan veszélyezteti a hazai nemzetgazdaságot, az ipar teljesítőképességét, a versenyképességet a törvényjavaslat.

A jogszabály a szén-dioxid-kibocsátásunk irreális mértékű csökkenését írná elő, annak ellenére, hogy az egy főre jutó emissziót tekintve elmaradunk az uniós átlagtól. Az ipar teljesítményének fenntartása mellett a CO2-kibocsátás további mérséklése az adottságaink miatt nem lehetséges, és az energiaigényes iparágak más energiaforrásra való áttérése is nehezen valósítható meg a megadott határidőig. Ha – mint ahogy a törvényjavaslatban szerepel – az 1990-es bázisévhez képest 80 százalékkal csökkenne az emisszió az ETS-szektorban (villamosenergia-termelés, ásványolaj-feldolgozás, cement- és vasgyártás), az a vállalatok szén-dioxid-kibocsátásának totális leállását jelentené 2050-ig, ami praktikusan az iparágak megszűnését eredményezné.”

Kelemen Géza

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke

„Azt senki nem vitatja, hogy a környezeti értékeink nagyon fontosak, így ezek védelme kiemelt feladat. Ugyanakkor az is tény, a gazdaságfejlődés során a környezetszennyező technológiáktól a környezetkímélő megoldás felé halad a világ. Ám a váltásnak fokozatosan kell megtörténnie, nem szabad túl nagy ugrásokat végrehajtani, mert az drágává teszi a termelést, csökkenti a versenyképességet. A parlament előtt heverő törvényjavaslat épp ennek az elvárásnak nem tesz eleget. Nem veszi figyelembe a magyar gazdaság állapotát, olyan újabb terhet akar a vállalkozások nyakába varrni, amely alatt összeroppanhatnak. S hogy a klímaügy a pénzről is szól, valamint, hogy mennyire álságos is lehet, azt a szén-dioxid-kibocsátási kereskedelem is jelzi: a gazdag országok ugyanis megvehetik a szennyezés jogát. Ez olyan, mint amikor a középkorban a búcsúcédulákat árusították.”

Bozsó Brigitta

Az Energia Klub éghajlatvédelmi projektvezetője

„A klímatörvény önmagában nem alkalmas a problémák megoldására, hiszen ez egy kerettörvény, amelyet a kormánynak kell megtölteni tartalommal a megfelelő végrehajtási rendeletek kiadásával. Nagyon sok múlik azon, hogy ezek mikor és milyen tartalommal születnek meg. A tervezetben vannak jó dolgok, például a kibocsátáscsökkentési célértékek, amelyek összhangban állnak a tudomány jelenlegi eredményeivel. Azonban ezek eléréséhez konkrét intézkedésekre, felelősökre, határidőkre, anyagi forrásokra és politikai elkötelezettségre van szükség. Ez egyelőre nem igazán érzékelhető, s a törvényhez benyújtott módosító indítványokban is inkább az energialobbi érdekei fedezhetők fel. Pedig a kormánynak korábban is megvolt a lehetősége egy valós energiahatékonysági cselekvési terv vagy egy a megújuló energiaforrások kiaknázását segítő csomag kidolgozására.”

Farkas István

A Magyar Természetvédők Szövetségének ügyvezető elnöke

„A klímatörvény-javaslat négypárti, gazdasági és civilegyeztetéssel futó, széles körű társadalmi összefogás eredménye. Jelentősége az időzítésben rejlik. A fosszilis energiahordozóktól való függés kritikussá válása és a gazdasági-foglalkoztatottsági válság miatt mihamarabb el kell indítani a gazdasági-társadalmi szerkezetváltást, s ebben a versenyben az az ország nyer, amely idejekorán megteremti a váltás kereteit. Ezt segítené a klímatörvény, amely például az energiatakarékossági és megújuló energiás beruházásokat hozzáférhetővé tenné minden társadalmi réteg, a kkv-k, a közintézmények számára, munkahelyteremtő és zöld gazdaságélénkítő hatást gyakorolva. Ha késlekedik a döntés, vagy gyengül a törvény tartalma, úgy a váltás nem vagy csak későn indul el, ennek következtében fokozott gazdasági-társadalmi terhekre kell számítani már a közeljövőben is.”-->