Az amerikai háztartások ingó, ingatlan és pénzügyi vagyona 1980-tól 1990-re reálértékben 61,7 százalékkal nőtt, majd 2000-ig, újabb 74,5 százalékos reális növekedés következett. Minden idők csúcsát 2007 végén érte el a 78,598 billió (ezer milliárd) dolláron, ám ez reálértékben mindössze 36,8 százalékkal volt több a 2000 végi értéknél az addigi meredek tőzsdei föllendülés ellenére is, a szövetségi tartalékbank-rendszer (Fed) statisztikája szerint.
A válság okozta tőke- és ingatlanpiaci leolvadás, a megtakarítások felélése átlagosan 19,8 százalékkal 63,057 billió dollárra csökkentette a vagyont 2009 első negyedének végére. Ez volt a mélypont. A Fed utolsó adata szerint tavaly a harmadik negyedév végén 68,834 billió dollár volt a lakosság teljes vagyona, némi piaci felértékelődés nyomán. Ez a vagyon azonban túlnyomórészt nem likvid, illetve, ha azzá próbálnák tenni, még sokkal kevesebbet érne.
Az Egyesült Államokban az elkölthető személyi jövedelem 1980 és 1990 között évi átlagban 5,3 százalékkal, a következő évtizedben már csak 4,0 százalékkal nőtt az inflációt leszámítva. 2000 és 2007 között évi 3,2 százalék volt a reális többlet, és a tavalyi összeg - a harmadik negyedév alapján egész évre kivetítve -, 11,422 billió dollár, már csak évi átlagban 3,0 százalékos reálnövekedést jelzett 2007 óta.
Közben az amerikai háztartások pénzügyi tartozása 1980 és 1990 között reálértékben 96,7 százalékkal, 1990 és 2000 között reáláron további 67,2 százalékkal nőtt. Ezután az eladósodás üteme ismét megugrott, és csupán hét év alatt összesen 74,8 százalékos reálnövekedéssel 2007 végére eddigi csúcsára, 14,367 billió dollárra ért. Tavaly szeptember végén 13,942 billió dollárt tett ki, 2007 óta 3,4 százalékos reálcsökkenéssel.
Miközben tehát az amerikai lakosság fedezetállító képessége - vagyonának és évi jövedelmének növekedése - az utóbbi évtizedben számottevően gyengült-lassult, éppen ezért az adóssága a vagyonához képest a korábbi évtizedekben szokásos 13-15 százalék - 2000 végén 14,7 százalék - helyett 2007-ben már, nagyságrendi ugrással, a vagyona 18,3 százalékával ért fel. A helyzet azóta csak romlott: tavaly év vége felé 20,3 százaléknál tartott az a vagyonhoz képest. Közben 1980 végén az adósság az elkölthető évi jövedelem 72,3 százalékával, 1990 végén a 87 százalékával, 2000-ben a 100,7 százalékával, 2007-ben a 137,8 százalékával, majd tavaly év vége felé még mindig a 122,1 százalékával volt egyenértékű.
Enyhébben, de hasonló folyamat zajlott a másik fejlett térségben, az euróövezetben is: ott a háztartások adóssága az elkölthető jövedelem mintegy 75 százalékának felelt meg 1999 végén, 2007 végén körülbelül 95 százaléknál és tavaly az év közepén majdnem 100 százaléknál tartott.
Ráadásul közben újfent megjelentek nagy adósként az államok. Az amerikai szövetségi kormányzat teljes hitelpiaci adóssága 2000 végén 3,385 billió dollár, a válság előtti utolsó "békeév", 2007 végén 5,122 billió dollár volt, és azóta is folyamatosan növekedve tavaly a harmadik negyedév végére 9,018 billió dollárt ért el. Az elmúlt évtizedben tehát reálértékben 139 százalékkal ugrott meg az adósság, miután a megelőző évtizedben reálértékben mindössze 3,5 százalékkal nőtt. (Ezek szűkített adatok: az Egyesült Államok teljes közadóssága tavaly szeptember végén 13,562 billió dollár volt, azonban a teljes közadósság nem minden tétele terheli a szövetségi költségvetést.)
Ez egyebek közt annak is a következménye, hogy közben az amerikai szövetségi költségvetés bevételeinél ellentétes volt a folyamat: 1990-től 2000-ig reálértékben 73,9 százalékkal nőttek, ám a 2010-es, azaz tavalyi 2,163 billió dolláros bevétel - az időközi adópolitikai átalakítások miatt - nélkül már csak 13 százalékkal volt több a tíz évvel korábbinál. A kormányzat jövedelemszerző képessége tehát szintén rohamosan romlott, és így szintén pácba került, miután korábban kissé javult a helyzete: a hitelpiaci adóssága 1990-ben az évi bevételének a 3,33-szorosa, 2000-ben a 2,19-szerese, de 2010-ben a 4,19-szerese volt.
Az 1999-ben alakult euróövezetben a bruttó közadósság a hazai össztermék (GDP) 69,6 százalékáról 66,2 százalékára csökkent 2000 és 2007 között, majd 2009 végére a 79,2 százalékára ugrott, miközben az összege is 19 százalékkal nőtt, 7,09 billió euróra.
Az adósságválság szemlátomást azért következett be, mert az 1990 óta átalakult világrendben csökkent a tőke és a kormányok hajlandósága a lakosság jólétének finanszírozására, miközben a "fogyasztói" múltból örökölt életszínvonal-modellt a nyugati lakosságnak nem akarózott feladni. A lassuló vagyongyarapodást gyorsuló eladósodásból fizette a lakosság, mert a bérek és az állami juttatások növekedése lassult.
A mostani kilátások nem jók. A munkavállalók jövedelemnövekedésének üteme tovább lassul, miközben a kormányok első számú feladata mostanában a megugrott deficitek és az államadósság csökkentése. Vagyis állami forrásból is megint kevesebb ígérkezik jólétre, miután a válságkezeléstől felduzzadt költségvetési deficitek sem a jólét növelését, hanem a rendszer puszta fennmaradását finanszírozták, növekvő bevételek hiányában. Az időzítő szerkezet talán megint ketyeg valahol.
