Megkísérlik összeegyeztetni a látszólag összeférhetetlen koncepciókat: a francia kormányzat támogatni akarja a gazdasági növekedést a költségvetési egyensúly rovására, és megértést vár a német vezetéstől költségvetési ígéretei sorozatos megsértése iránt, miközben a német kormány költségvetési szigort és reformokat sürget.
A német-francia megbeszélés eredményei tanulságosak lesznek különösen azoknak a tagországoknak, amelyek nemzetközi mentőprogramokra szorultak, cserébe a bérből-fizetésből élők jövedelmének korlátozásáért, a szociális támogatások leépítéséért és a gazdaságot szorongató hitelszűkéért.
"Nem érdekünk megszégyeníteni Franciaországot, de szeretnénk kapni tőlük valamit, lehetőleg valódi, ellenőrizhető szerkezeti reformokat. Az a probléma, hogyan találjunk kompromisszumot, amely politikailag elfogadható mindkét ország számára" - mondta a Reutersnek egy neve elhallgatását kérő német tisztségviselő.
Németországban a múlt évtizedben bérmérsékletet és a kemény munkaügyi reformokat vezettek be, amelyek a szociális segélyrendszert is szűkítették. Így a költségvetés jobban bírta a válság csapásait. Franciaország azonban nem mozdult, és a mostanában ismertté vált, a németeknél sokkal enyhébb reformtervek - egyebek közt a kereskedelmi nyitvatartás és vele a munkaidő rugalmasítására, vagy a vállalati kötelezettségek enyhítésére a dolgozói képviselet és a juttatások terén - máris a szakszervezetek ellenállásába ütköznek.
Franciaországnak tavalyra kellett volna az EU-beli deficitcél, a 3 százaléka alá szorítania államháztartási hiányát, de haladékot kapott az EU-tól 2015-ig. Most a francia kormány álláspontja az, hogy 2017-ig nem fogja elérni a célt. Ha a franciák még két év haladékot kapnak, az meghökkentené a szigorra kényszerített gyengébb ezróövezeti tagokat, a spanyolokat, a portugálokat, az íreket, a görögöket. Kettős mércéről beszélnének, és alkalmasint megpróbálnák követni a francia példát. Ez - ha rosszra fordulnak a dolgok - többletterhet róhat az euróövezeti mentőprogramokat eddig is a legnagyobb arányban hitelező Németországra. Más oldalról viszont a francia érvelés sem alaptalan: a reformszándék Párizsban is megvan, de nélkül nem lehet haladni - mondták elemzők a Reutersnek.
Más elemzők hozzáteszik: talán lehetőséget kínál a kiegyezésre az Európai Központi Bank (EKB) filozófiája. Augusztus végén, a jegybankelnökök éves tanácskozásán az amerikai Wyoming állambeli Jackson Hole-ban az EKB elnöke, Mario Draghi a gazdasági növekedés alapja, a belső kereslet élénkítése érdekében egyszerre egyensúlyos és növekedésbarát költségvetési politikát sürgetett az euróövezeti kormányoktól: adócsökkentést ott, ahol fontos, és kiadáscsökkentést ott, ahol nem fontos a kereslet növelése szempontjából. Azt mondta, a jelenlegi, szinte inflációmentes időkben károsabb lehet, ha a döntéshozók "túl keveset" tesznek a munkanélküliség ellen, mint ha "túl sokat" tesznek, és azzal esetleg növelik "a bér- és árnyomást" is.
