Európa Orbán-problémájának megoldása

 Valójában Orbán következetesen szembeszáll az EU alapértékeivel és gyakorlatával. Vlagyimir Putyin orosz elnök példájához hasonlóan a Fidesz kétharmados parlamenti többségét arra használta fel, hogy számos olyan törvényt vigyen keresztül, amelyek korlátozzák a média, a civil társadalom és a tudományos élet még megmaradt szabadságát.

A médiával szembeni legutóbbi intézkedésével 40 százalékos adót vetett ki a reklámbevételekre, amely az RTL Klub, Magyarország utolsó független tévécsatornája ellen irányul. Mindeközben nyomást gyakorol a civil szervezetekre, amelyeket olyan „fizetett politikai aktivistáknak” nevez, akik „külföldi érdekeket próbálnak érvényesíteni”.

Egy nemrégiben tartott beszédében pedig kifejtette, hogy egy „nemzeti alapokon” nyugvó „illiberális állam” kiépítését tartja végső céljának, és modellként olyan autoriter rezsimeket említett, mint Putyin Oroszországa, Recep Tayyip Erdoğan Törökországa és a kínai egypártrendszer.

Azt várhatnánk, hogy különösen az európai konzervatívok erélyesen reagálnak Orbán akcióira, amelyek az egész politikai mozgalmukat diszkreditálják. Ezzel szemben úgy látszik, hogy továbbra is szilárdan kitartanak amellett, hogy kesztyűs kézzel bánnak vele, még akkor is, ha Orbán megveti a liberális demokráciát.

Először is, az Európai Bizottság leendő elnöke, Jean-Claude Juncker csöndben maradt. Merkel, az EU legbefolyásosabb politikusa is csupán mérsékelt kritikát fogalmazott meg. Májusban azt mondta, hogy „nem mindenben helyesli” azt, amit Orbán tesz, és nem mindig ért egyet a magyar miniszterelnök „hangvételével”. Mintha ezek a kijelentések nem lettek volna elég visszafogottak, tovább enyhítette azokat azzal, hogy ezek nem csak Orbánt jellemzik.

A legproblematikusabb reakció azonban az Európai Néppárttól (EPP), attól a jobbközép pártcsaládtól jött, amelyhez a Fidesz tartozik. Áprilisban az EPP elnöke, Joseph Daul méltatta a magyar vezetőt azért, hogy szavahihetőségével és a „bátor” gazdasági reformokkal megújította a kormánnyal szembeni közbizalmat.

Ezek a reakciók meggyőzték Orbánt arról, hogy nem jelent semmilyen politikai kockázatot, ha Európa közepén populista autokrataként viselkedik, és arra bátorította, hogy tovább folytassa keresztes hadjáratát a liberális demokrácia ellen. Az egyetlen módja annak, hogy megállítsák Orbánt – és megvédjék az EU alapértékeit, nem is beszélve annak önbecsüléséről –, hogy egyértelmű választás elé állítják: vagy úgy viselkedik, mint egy demokratikus államférfi, vagy kitaszítottá válik.

Tudva azt, hogy Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország, Merkelnek kellene vezetnie ezt a folyamatot oldalán Junckerrel és az új EPP-elnökkel, Manfred Weberrel. A meghozandó kemény és hiteles intézkedéseknek mindenekelőtt tartalmazniuk kell a Fidesz kizárását az EPP európai parlamenti frakciójából, ahová csak akkor fogadnák vissza a pártot, ha Orbán változtat politikáján.

Másodsorban, Merkelnek egyértelművé kell tennie Orbán számára, hogy súlyos szankciókkal kell szembenéznie, ha tovább megy azon az úton, amelyen jelenleg halad. Ahogy a svéd EU-ügyi miniszter Birgitta Ohlsson kilátásba helyezte, a Magyarországnak járó uniós forrásokat vissza kellene tartani, amelyeket Orbán a támogatói között oszt szét. Továbbá Orbánt figyelmeztetni kellene arra, hogy Magyarország uniós szavazati jogát fel lehet függeszteni az EU alapszerződés 7. cikke alapján, amely a közös értékek „súlyos és folyamatos” megsértése esetén alkalmazandó szankciókat nevesíti. Harmadrészt, az EU-nak hatékonyabb mechanizmust kell kidolgoznia tagállamai demokratikus helyzetének figyelésére. E célból az európai vezetőknek létre kellene hozniuk azt a jogállamiság-mechanizmust, amelyre Dánia, Németország, Finnország és Hollandia tett javaslatot tavaly májusban.

Végül Norvégia példáját követve az európai országoknak fokoznia kellene az Orbán-kormányzat nyomása alatt lévő civil társadalom támogatását, és innovatív módokat kellene találni a független média pártolására. Miután a közmédia összes platformja az orbáni szólamokat harsogja, így a Radio Free Europe, illetve a Deutsche Welle fontolóra vehetné magyar adás elindítását.

Ha Orbánnak sikerül egy illiberális államot kiépítenie az EU-n belül, akkor mások is bátorítást kaphatnak arra, hogy kövessék példáját. Szerencsére, az EU-nak és tagállamainak elég eszközük van arra, hogy ezt megakadályozzák. Csak a politikai akarat szükséges, amely alapján szembe lehet szállni azzal a veszéllyel, amelyet Orbán testesít meg a demokráciával szemben.

Ha Orbán Németországban politizálna, akkor a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal valószínűleg fellépne ellene antidemokratikus tevékenységei miatt. Itt az ideje annak, hogy Németország az EU egészére érvényesítse a valódi demokráciára vonatkozó alkotmányos alapelvét, miszerint a demokrácia képes megvédeni önmagát.

Copyright: Project Syndicate, 2014.
www.project-syndicate.org

Thorsten Benner a berlini a berlini Globális Közpolitikai Intézet (GPPi) igazgatója
Wolfgang H. Reinicke a CEU Közpolitikai Ügyek Iskola dékánja, a GPPI elnöke