Két táborban a döntéshozók

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) által egyre borúsabbnak ítélt világgazdasági hangulatban, a kínai fejlemények miatt zaklatott piaci körülmények és tovább zuhanó olajárak közepette ül össze csütörtökön az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsa, hogy áttekintse a helyzetet, s valamilyen eligazítást adjon szándékairól. Csupán a december eleji ülés óta nagyot változott a világ, és tarthatatlannak látszik a bő egy hónapja közzétett előrejelzés, amely időben kitolta, mikor is közelíthetné meg az eurózóna jelenleg alig észlelhető, decemberben mindössze 0,2 százalékra rúgó inflációja a két százalékot, vagyis azt a célt, amelynek tartása az EKB fő feladata lenne.

Az elemzők többsége arra számít, hogy idén mindenképpen tovább lazít az európai jegybank. Az e heti ülésen azonban csak vita bontakozhat ki a teendőkről az új folyamatok fényében. A decemberben publikált előrejelzés, amely erre az évre 1,0, jövőre 1,6 százalékos inflációt feltételez, még abból indult ki, hogy az olaj hordónként nagyjából ötven dollárba kerülhet. Ám azóta majdhogynem újra megfeleződött az ár, szerdán 28 dollárért kínálták az északi-tengeri és az amerikai alapfajtát is. Ráadásul, és nyilván ennek nyomán is, az inflációs várakozások is csökkennek, vagyis a piac nem hiszi, hogy középtávon az EKB visszanyomja az inflációt a két százalék alatt meghúzott célhoz. Az utóbbi hetekben még az euró is erősödött, ami szintén fékezi az infláció iramát. Nem kevésbé aggasztó, hogy az élelmiszer- és energiaáraktól szűrt maginfláció is csupán 0,9 százalékon áll.

A múlt hónapban mínusz 0,3 százalékra csökkentette a kereskedelmi bankoknak felszámított kamatot az EKB, abban a reményben, hogy az eszközvásárlási program révén a gazdaságba benyomott jegybanki pénz utat talál a reálszférába, és nem a jegybankban pihen. A programot magát is meghosszabbítják fél évvel, 2017 tavaszáig, vagyis addig havonta hatvanmilliárd euró értékben vesz értékpapírokat az EKB. A piac többet várt, és kissé csalódott.

Ám az ülésen folyt diskurzust tükröző s nemrégiben közzétett jegyzőkönyvből kiderül: a kormányzótanács két táborra szakadt, és élénk vitát váltott ki, vajon érdemes-e élénkítő eszközöket bevetni, és milyen ütemezésben. A mai ülésen az egyik tábor várhatóan azzal érvel majd, hogy az infláció üteme nagyon alacsony, az olajárak hanyatlanak, és a bérek sem növekednek. A másik csoport viszont rámutathat: a hangulati és bizalmi indexek javulnak, a fellendülés a vártnál erőteljesebb lehet, élénkül a hitelezési tevékenység, s a munkanélküliség már arra a szintre, 10,5 százalékra csökkent, amelyet az EKB az egész évre átlagosan becsült.

Az európai jegybank márciusban publikálja új előrejelzését. Addig aligha lép. A piacon arra számítanak, hogy a nyár elejére megérik a helyzet vagy a betéti kamat további csökkentésére, vagy az eszközvásárlási program bővítésére, netán mindkettőre.

Svéd jegybanki tanulságok

Ésszerűbb lenne a maginfláció valamilyen szintjét célnak tekinteni, mint a fogyasztói árindexet, és megfelelő magyarázat esetén még ettől a céltól is érdemes lehet eltekinteni, ha a jegybank úgy érzi, fontosabb a gazdaság stabilizálása, mint az inflációs cél tartása. Ez a lényege annak az elemző anyagnak, amelyet Mervyn King, a Bank of England volt elnöke és Marvin Goodfriend amerikai közgazdász készített a svéd Riksbank számára. A stockholmi intézményt korábban súlyos bírálatok érték, amiért 2010–2011 folyamán 0,25-ről 2 százalékra vitte fel a kamatot, hogy aztán mára negatív alapkamatot kelljen alkalmaznia.