Politikusok a tőzsdén: hozam vagy illúzió a bennfentes előny?
A tőzsdén régóta kering egy csábító gondolat: ha valaki közel van a döntéshozatalhoz, talán közelebb van az információhoz is. Innen már csak egy lépés az elképzelés, hogy a politikusok ügyleteit érdemes követni, mert többet tudnak a gazdaság jövőjéről. A igazság ennél jóval kiábrándítóbb. A kutatások alapján a politikusok befektetési teljesítménye nem kiemelkedő, és messze nem ad biztos kapaszkodót a piacon. Sőt, egyes eredmények kifejezetten lehűtik a várakozásokat.
Közel a tűzhöz, közel a pénzhez? Nem ilyen egyszerű
Az elképzelés logikusnak tűnik. A politikusok:
- előbb értesülhetnek gazdasági döntésekről,
- jobban ráláthatnak szabályozási változásokra,
- közelebb vannak a válságok és intézkedések belső információihoz.
Ebből sokan arra következtetnek, hogy a politikusi portfóliók szükségszerűen jobban teljesítenek a piacon. Bár valóban voltak olyan korábbi kutatások, amelyek ezt látszólag alá is támasztották. Egyes időszakokban a politikusok ügyletei kimagasló hozamokat mutattak, ami megerősítette a „kövesd az okos pénzt” gondolatot.
Nincs tartós felülteljesítés
A frissebb és alaposabb elemzések azonban árnyalják ezt a képet. Ha kiszűrjük a piaci hatásokat, a szektorok közötti különbségeket és a véletlen szerepét, akkor az derül ki, hogy a politikusok teljesítménye nem kiugró. Egy 2020-as amerikai vizsgálat például kifejezetten azt találta, hogy
a szenátorok és képviselők által vásárolt részvények nem teljesítettek jobban a piacnál, sőt több időtávon alulteljesítettek. Ez különösen fontos, mert a vizsgált időszak a Covid kezdeti szakasza volt, vagyis pont egy olyan helyzet, amikor a belső információ elméletileg a legtöbbet érhetett volna.
A kutatás egyik legtanulságosabb megállapítása, hogy még az eladási döntések sem voltak különösebben pontosak: a politikusok által eladott részvények sem mutattak olyan mintázatot, ami következetes piaci időzítésre utalna.
Amikor még a rénszarvas is jobb befektető
A tanulmány egyik legemlékezetesebb – és nem véletlenül ironikus – eleme az úgynevezett „rénszarvas-portfólió”.
A kutatók egy karácsonyi parkban „kiválasztott” részvényeket is bevontak az elemzésbe, és meglepő eredményre jutottak: ezek a papírok rövid távon látványosan felülteljesítették a piacot.
A magyarázat azonban józanítóbb, mint elsőre tűnik.
Nem arról volt szó, hogy a véletlen különösen ügyes részvényválogatót produkált, hanem arról, hogy a választások többnyire kedvező ágazatokba – például technológiai és egészségügyi cégekbe – estek.
Ebből következik, hogy nem az számít, ki választ, hanem hogy milyen szektorokba és milyen piaci környezetben fektet.
Ha nem jobbak, miért figyeljük őket mégis?
Bár a politikusok nem bizonyulnak következetesen jobb befektetőnek, a tevékenységük mégsem teljesen érdektelen. Az ügyleteik inkább jelzésértékűek lehetnek, mint konkrét befektetési tippek. Különösen igaz ez bizonytalan gazdasági helyzetekben.
Megfigyelhető például, hogy a politikusok aktivitása gyakran együtt mozog a gazdasági bizonytalansággal. Másképp fogalmazva: nem feltétlenül jobban fektetnek be, de érzékenyen reagálnak a kockázatokra.
Ez azt jelenti, hogy az ügyleteikből inkább azt lehet kiolvasni:
- mikor nő a bizonytalanság,
- mikor számítanak fordulatra,
- vagy mikor érzékelnek kockázatot egy-egy szektorban.
Miért bukik el a „copy-paste portfólió” ötlete?
Az egyik legnagyobb probléma az időzítés.
A politikusok ügyletei ugyanis jellemzően késve válnak nyilvánossá. Mire egy befektető látja, hogy mit vásároltak vagy adtak el, addigra a piac gyakran már be is árazta az információt.
Emellett több tényező is torzítja a képet:
- a portfóliók gyakran diverzifikáltak és hosszabb távra szólnak,
- nem minden döntést maguk a politikusok hoznak,
- a piaci mozgásokat sokszor globális hatások dominálják.
Ezek együtt azt eredményezik, hogy a politikusok követése nem ad stabil előnyt.
Nem az számít, mit tudnak, hanem hogy mi történik körülöttük
A kutatások egyik legfontosabb üzenete, hogy a tőkepiaci teljesítményt nem elsősorban az információs előny, hanem a gazdasági környezet határozza meg. Ez ugyanaz a logika, ami a választások utáni piaci reakcióknál is megjelenik:
nem maga az esemény számít, hanem az, hogy a befektetők milyen pályát látnak mögötte.
A politikusok sem tudják „megverni” ezt a rendszert. Legfeljebb reagálnak rá – néha jól, néha kevésbé.
Akkor érdemes figyelni politikusokra?
Röviden: igen, de nem úgy, ahogy sokan gondolják. A politikusok ügyletei nem alkalmasak arra, hogy közvetlen befektetési stratégiát építsünk rájuk. Nem jelentenek biztos nyereséget, és nem adnak következetes iránymutatást, ugyanakkor indikátorként mégis hasznosak lehetnek. Megmutathatják, hogy
- mikor változik a piaci hangulat,
- mikor nő a bizonytalanság,
- és mikor kezdenek a döntéshozók óvatosabbá válni.
Nem zsenik, csak játékosok a pályán
A politikusok sem tekinthetők kiemelkedő befektetőknek. Teljesítményük jellemzően a piaci átlag körül alakul, és több esetben el is marad attól. A különbséget nem elsősorban az információs előny, hanem annak értelmezése és a piaci környezet határozza meg. A tőkepiacok ugyanis nem a megszerzett információt jutalmazzák, hanem azt, hogy a befektetők miként árazzák a kockázatokat. Ebben a rendszerben pedig még a véletlenszerű döntések is időnként kedvező eredményt hozhatnak.
