A helyzet egyre aggasztóbb: a Hormuzi-szoros továbbra is zárva, a válságtól már a norvégok sem menthetik meg Európát
Az európai és ázsiai olajfinomítók kétségbeesetten igyekeznek olajkapacitásokat biztosítani, ám a piacon továbbra sincs elegendő nyersanyag.
Az elhúzódó válság egyre mélyül, megoldást csupán egy tartós béke jelentene, ám a háborúzó felek között még nem történt közvetlen diplomáciai kapcsolatfelvétel.
Európa rekordmagas áron vásárol olajat
Az európai, valamint ázsiai finomítók egyes nyersolajfajtákért a határidős piacokon jegyzett áraknál jóval magasabb összegeket fizetnek. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy mekkora válságba lökheti a világgazdaság egészét az elhúzódó iráni konfliktus.
A háború következtében legalább napi 12 millió hordó nyersolaj esik ki a piacokról, a globális kínálat megközelítőleg 12 százaléka. Az események hatására a Brent típusú nyersolaj hordónkénti jegyzési ára a múlt hónapban a 120 dollárt ostromolta, ami a 2022-ben kirobbant orosz–ukrán háború óta a legmagasabb szint.
A hiány miatt alakulhatott ki az olajfinomítók közötti licitháború, aminek eredményeként elszállt az északi-tengeri, Forties nyersolaj spot ára, mely kedden a London Stock Exchange Group (LSEG) adatai szerint elérte a 146,09 dolláros szintet, amivel meghaladta a 2008-as pénzügyi válság előtti csúcsokat. Ez azt jelenti, hogy ennek az olajtípusnak az ára jóval a referenciaértéknek számító Brent nyersolaj ára fölött áll, megközelítőleg 97 dollár volt, júniusi szállítással.
Az olajszállítmányokért folyó harc annyira heves volt, hogy megzavarta a globális olajpiac egyik alapvető mechanizmusát is.
A kereskedők arról számoltak be, hogy nem tudtak különbözeti szerződéseket (CFD) kötni, mivel azok ára meghaladta a 30 dollárt hordónként, ezzel átlépve az Intercontinental Exchange (ICE) által meghúzott határértéket. (A piaci szereplők az ICE-on bonyolítják le az európai olajkereskedelmet.)
A különbözeti szerződések azért kiemelten fontosak, mivel éppen az olajárak emelkedése ellen nyújtanak fedezetet. Számos piaci szereplő arról számolt be, hogy nem emlékeznek olyan esetre, amikor nem lehetett ilyen ügyleteket kötni, valamint azt is megjegyezték, hogy a turbulens körülmények miatt számos tranzakció a tőzsdén kívül zajlik.
Európa hátrányban van
Globális viszonylatban Európa, valamint az Európa Unió nehezebb helyzetben van, mint vetélytársai többsége:
- Az USA olajszükségletét elsősorban Kanadából és saját kitermeléséből fedezi, 2008 óta az OPEC-országokból és a Perzsa-öböl menti államokból érkező import meredeken zuhan.
- Oroszország nettó energiaexportőrnek számít, olajszükségletét saját termelésből biztosítja.
- Kína igyekszik diverzifikálni olajszükségletét, ám importjának számottevő része Iránból és a Perzsa-öböl országaiból érkezik (48 százalék), Malajzián keresztül pedig feltehetően szankciókkal sújtott iráni és venezuelai olajat vásárol (11 százalék). A kieső közel-keleti olajat orosz és amerikai importtal pótolja.
- Az Európai Unió olajimportjának 14,5 százaléka az Egyesült Államokból, 12,2 százaléka Kazahsztánból származik, az északi-tengeri olajmezőkről (elsősorban Norvégia) pedig az import 14,6 százaléka érkezik.
Norvégia 2024-ben megközelítőleg 240,6 millió köbméter olajegyenértéknek megfelelő energiahordozót termelt ki – döntően kőolajat és földgázt. A kitermelést szinte teljes egészében exportálták, elsősorban az Európai Unió országaiba, azonban rossz hír, hogy
iparági előrejelzések szerint a stagnálást hamarosan csökkenő tendencia váltja, és 2030-ra 3,5 millió hordó alá eshet a kitermelés.
Ennek az oka egyszerű: a jelenlegi lelőhelyek fokozatosan kimerülnek, ami a kitermelési volumen csökkentésére kényszeríti az iparági szereplőket. Ötven éven belül a termelés teljesen megszűnhet, ha Norvégia nem talál újabb lelőhelyeket. Ebben az esetben Európa még inkább kiszolgáltatottá válna az olykor kiszámíthatatlan gazdasági és geopolitikai eseményeknek.
Nem javulnak a kilátások
„Hamarosan újra áramlik majd az olaj” − jelentette be korábban Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, valamint arról is beszélt, ha Irán valóban díjat szed a Hormuzi-szoroson áthaladó tartályhajóktól, akkor azt azonnal fejezze be.
A felszólítás ellenére a szoros tovább is zárva van, csak néhány Iránhoz köthető hajó jutott át rajta a tűzszüneti megállapodás kezdete óta.
Az iráni vezetés ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, miszerint a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóknak a hadseregtől kell engedélyt kérniük, és a kiszabott tranzitdíjat meg kell fizetniük.
Ha ez még néhány napig folytatódik, és a piac úgy ítéli meg, hogy a szoros megnyitása huzamosabb ideig nem lehetséges, az nem csak áremelkedésekhez, hanem egy átfogó ázsiai válsághoz is vezethet
− reagált a helyzetre Amos Hochstein, Joe Biden korábbi energiaügyi tanácsadója. Azt is hozzátette, hogy nem csupán piaci spekulációról van szó, hanem tényleges fizikai hiány kezd kialakulni.
A kilátásokat tovább rontja, hogy Szaúd-Arábia bejelentette: olajkitermelési kapacitása napi 600 ezer hordóval csökkent az ország energetikai létesítményei ellen intézett támadások miatt.
Iparági szakértők egybevágó véleménye szerint hiába nyitná meg Irán a szorost, a logisztikai problémák rendezése több hétig is eltartana, az olajhiány negatív gazdasági hatásai pedig elkerülhetetlenek, annak csupán a mértéke kérdéses.
