Ugyanakkor nagy szerepet játszott mind a lakosság, mind a vállalati szektor befékezése, a biztonságra való törekvés, a nagy megtakarítások felépülése, ami lehetőséget biztosított a külső eladósodottság mérséklésére. Mindkét szektor egyenlegjavulása részben a válság velejárója – hiszen a vállalatok visszafogták a beruházásokat, míg a lakosság megégette magát a devizahitelekkel –, de mindkettőhöz hozzájárultak a kormányzati intézkedések is. Az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése növelte az átlagos nettó jövedelmet. Ez szerintem helyes lépés volt, de további csökkentésre volna szükség az élőmunkát terhelő adók esetében is, hiszen a legfejlettebb országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagjai közül Magyarországon van az egyik legmagasabb adóteher. A szektorális adók bevezetése, a rendkívül nagy számú törvénymódosítás pedig bizonytalanná tette a gazdálkodási környezetet. Érdemes azon elgondolkodni, miért vélekednek úgy az iparkamarák, hogy hazánkban jelent legnagyobb problémát a gazdaságpolitika a visegrádi országok közül. Sokszor felmerül a korrupció kérdése is, és bár lehet vitatni a korrupciót mérő módszertanok helyességét, annak megléte egyértelműen rombolja a gazdaság hatékonyságát és versenyképességét, ami később komoly korlátot szab a fejlődésnek és a további felminősítéseknek.