Németországot bírálta Trump

Hiába győzködte pénteken és szombaton a szicíliai Taorminában, a G7-es csúcstalálkozón a francia államfő, a brit, a német, a kanadai, az olasz, a japán miniszterelnök és az Európai Unió bizottságának és tanácsának elnöke Donald Trumpot, hogy döntsön végre a 2015-ös párizsi klímaegyezmény sorsáról, az erőfeszítés kudarcba fulladt. Pedig a Bloomberg szerint Angela Merkel német kancellár figyelmeztette az amerikai elnököt: az Egyesült Államok a vezető szerepét kockáztatja, ha felmondja a párizsi egyezményt, hiszen ez a globális együttműködés egyik kulcseleme. A zárónyilatkozatban így csak az ellentét meglétét rögzítették, s hatan megerősítették elkötelezettségüket. Trump csak annyit ígért, hogy ezen a héten elhatározásra jut.

Első hivatalos útjára amúgy is árnyékot vetett otthoni megítélése, s talán ezért is igyekezett minden olyan kérdést a háttérbe szorítani, amely főként európai szövetségeseit izgatja – a klímaegyezménytől a szabadkereskedelmen át a migrációig –, s előtérbe helyezni a számára fontos ügyeket, elsősorban a terrorizmus elleni harcot. Ez alapjában véve sikerült, hiszen a csúcstalálkozón külön nyilatkozatot fogadtak el a témában, ez elől a manchesteri terrorakció miatt ki sem lehetett térni. Az amerikaiak azonban visszaverték az olasz házigazdák kezdeményezését, hogy ötoldalas nyilatkozatot fogadjanak el a migrációs hullám liberális kezeléséről is. Az utolsó pillanatig szövegezett, s mindössze hatoldalas záróközleményben csak két bekezdést szenteltek a kérdésnek, de nem a tavalyi G7-es csúcs globális összefogást sürgető hangvételében, hanem – éppen ellenkezőleg – az országokra bízva, milyen intézkedéseket vezetnek be a bevándorlás megállítására, a határok védelmére, a visszatelepítés megszervezésére. Abban alakult ki egyetértés, hogy a válságot ott kellene megoldani, ahol keletkezett. Ám az olaszok igyekezete itt sem ért el eredményt. Öt afrikai vezetőt is a migrációs krízissel elsődlegesen érintett Szicíliába hívtak, de az amerikaiak hallani sem akartak élelmiszersegélyekről, hogy legalább az éhínség okozta elvándorlási vágyat mérsékeljék.

S bár Trump elnöki beiktatása óta a G20-as és a G7-es szótárból is eltűnt a protekcionizmus, most a hatok nyomására visszakerült, de azzal, hogy a szabad, tisztességes és kölcsönös előnyökön nyugvó kereskedelem járulhat hozzá a növekedés serkentéséhez. A japánok – ahogy a többiek is – ragaszkodtak hozzá, hogy Trump is álljon ki a szabályokon nyugvó globális kereskedelmi rendszer mellett, s ez megtörtént a Világkereskedelmi Szervezet pozitív említése révén. Vagyis a találkozó azért elgondolkodtatta Trumpot a világ ügyeit illetően. A hangulatot azonban elmérgesítette, hogy az amerikai elnök „rossznak” nevezte Németországot, amely rekordmértékű kereskedelmi többletet halmozott fel, s különösen a német autógyárakat bírálta. Azon túl, hogy Merkel ezt visszautasította, a The Washington Post adatokkal bizonyította, hogy az amerikaiaknak ez még előnyös is, hiszen az Egyesült Államokban értékesített BMW-k és Mercedesek zöme helyben készül, s ami ott nem kél el, azt exportálják. A német cégek 670 ezer embert foglalkoztatnak az Egyesült Államokban, 2015-ben 255 milliárd dollárt fektettek be, ezzel szemben az amerikaiak Németországban csak 108 milliárdot.