Az ajánlat él, csak nem élnek vele

Jóváhagyta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a TakarékBanknak az FHB Jelzálogbank részvényeire tett, május 29-én benyújtott kötelező vételi ajánlatát. A társaság az FHB valamennyi szavazati jogot megtestesítő, 100 forint névértékű A sorozatú törzsrészvényeit, 100 forint névértékű B sorozatú elsőbbségi részvényeit és 1000 forint névértékű C sorozatú törzsrészvényeit felvásárolja. Az A és a B sorozatú részvényekért darabonként 533 forintot, a C sorozatúakért pedig ennek a tízszeresét kínálja. A vételi ajánlatnál a TakarékBank összehangoltan jár el a jelzálogbank másik huszonkét tulajdonosával.

Bár az eljárás vége legkésőbb az augusztus 20-át követő napokra várható, s különösebb kockázat sem rajzolódik ki a papír horizontján, feltűnő, hogy hetek óta késik az ajánlat beárazódása a piacon. Ám erre nem elegendő magyarázat annak szűkmarkúsága. Emlékezetes, hogy a szövetkezeti hitelintézeti integrációhoz tartozó részvényesek között létrejött összehangolási megállapodás hírére még 570 forint felett is járt a kurzus május végén. De hamar kiderült, hogy az 1000 forint névértékű és 10 szavazatra jogosító C sorozatú törzsrészvényeket nem egy darabnak tekintik, ami az IFRS szerint 694 forint körüli, egy részvényre eső saját tőkét jelentett volna, hanem 10 darabonként veszik figyelembe őket. Ez a számítás 531 forintos részvényenkénti saját tőkét eredményezett, így végül a forgalommal súlyozott 180 napos átlagár lett irányadó. Nos, hetek óta az 523 és 527 forint közti sávban mozog a kurzus.

Elemzők szerint a piaci ár és a vételi ajánlat között kialakult résnek több oka is lehet. Egyrészt ha valaki nem TBSZ-re vásárol, akkor például ilyen ok lehet az árfolyamnyereség-adó. Másfelől, akármilyen egyértelműnek látszik is az ügylet, még mindig árazhat rejtett kockázatot a piac. Harmadsorban a kispapírok piacának illikviditása is ludas lehet benne. Nehéz nagyobb tételt venni, kisebb paketteknél pedig magas a költség, ez is magyarázhatja, „miért nem jön ki a matek”.

Mindebből következően továbbra is fennáll az a helyzet, hogy az 533 forintos kötelező vételi ajánlat kvázi kockázatmentes hozam elérését teremti meg, ha a tőzsdei árfolyam kellően mélyre süllyed. Ez a sáv alján, 523 forintos árfolyamon vásárolva 1,6 százalékos hozamot jelent nagyjából két hónap alatt, ami nem is olyan rossz kilátás a jelenlegi hozamkörnyezetben. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy könnyen adódhat olyan helyzet, mikor az ajánlati eljárás végét sem érdemes kivárni, mert adott esetben 530 felett már piaci forgalomban is megéri kiszállni. Különösen, hogy a még rövidebb időtáv felértékeli az elérhető hozamot.

Igaz, az illikvid piac ellenünk is dolgozhat, amennyiben a saját ajánlatunk árfolyam-befolyásoló tényező lehet. Ráadásul nem biztos, hogy sikerül ott beszállni, ahol szerettünk volna, a megvehető mennyiségről és a fránya kiszállásról már nem is szólva. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy egy vételi ajánlat kivárása és elfogadása sincs ingyen, az is költséggel jár és időt igényel.