Az árindexbe kapaszkodhat az EKB

Áprilisban a munkanélküliségi ráta az előző hónaphoz képest egytized százalékkal 9,3 százalékra ereszkedett az eurózónában és 7,8 százalékra az Európai Unióban. A legalacsonyabb szintet, 3,2 százalékot Csehországban mérte az Eurostat, aztán Németország (3,9), Málta (4,1) és Magyarország (4,1) következik. Az egyik legnagyobb mértékű mérséklődést Spanyolországban tapasztalta az uniós statisztikai hivatal, ahol egy év alatt majdnem három százalékponttal ereszkedett lejjebb a ráta, de még mindig 17 százalék feletti. A legrosszabb a helyzet Görögországban, ahol 23,2 százalékos az állástalanok aránya. Olaszországban viszont ötéves mélypontra, 11,1 százalékra esett a ráta, s ez a vártnál kedvezőbb helyzetre utal. A 25 év alattiak körében a munkanélküliség még mindig nagyon aggasztó képet fest, 16,7 és 18,7 százalékos az EU-ban és az eurózónában, de egy év alatt mindkét esetben három százalékpont körüli a javulás.

Mindez megerősíti azokat a feltételezéseket, hogy az eurózóna gazdasága kezd lendületbe jönni, s különösen jól húz a német gazdaság. Az IHS Markit nemrégiben publikált előzetes májusi beszerzésimenedzser-indexei előrevetítik, hogy a második negyedévben az eurózóna 0,7 százalékos növekedési tempóra kapcsolhat.

Ennek fényében vetődik fel a kérdés, miért nincs inflációs nyomás a gazdaságban. A húsvéti forgalommal terhelt április után, amikor 1,9 százalékra, az Európai Központi Bank (EKB) céljának közelébe ugrott fel a fogyasztói árindex, májusban megint visszaesett az ütem 1,4 százalékra. Az energia- és élelmiszerárakkal szűrt magindex is 1,2-ről 0,9 százalékra hanyatlott. Németországban a fő inflációs mutató kettőről 1,4, Franciaországban 1,4-ről 0,9 százalékra esett.

Az EKB elnökét hétfőn hallgatta meg az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottsága, s Mario Draghi kifejtette: az árnyomás elenyésző a valutazónában. Ha eltekintünk a havi ingadozásoktól, és a trendre figyelünk, akkor egyértelmű, hogy az infláció még messze esik a jegybank éppen két százalék alatti céljától. Márpedig az EKB fő feladata az árstabilitás megteremtése és őrzése ezen a szinten. Igyekezett visszafogni Draghi azokat a várakozásokat is, hogy az EKB megkezdi a visszavonulást a laza monetáris politikából. Az EKB nullaszázalékos irányadó kamatot, mínusz 0,4 százalékos betéti kamatot számít fel a kereskedelmi bankoknak, és havonta hatvanmilliárd euró értékben vásárol értékpapírokat a lendület ösztönzésére és az infláció serkentésére legalább az év végéig. S addig nem is emel kamatot.

Ám a kormányzótanácson belül érzékelhetők ellentétek. A Bundesbank elnöke, Jens Weidmann már szívesen kezdeményezné a feltételek szigorítását célzó egyeztetéseket, míg mások óvatosabbak. Draghi azzal érvel, hogy az EKB-nak az eurózóna átlagos inflációjára kell figyelemmel lennie, s nem egyes tagországok sajátos helyzetére.

Az alacsony infláció egyik oka, hogy a bérek nem emelkednek kellő mértékben, a javuló foglalkoztatási helyzet ellenére sem, de Ewald Nowotny, az osztrák jegybank elnöke szerint csak idő kérdése, hogy a bérek is elkezdjenek végre felfelé kapaszkodni.

Változhat a kommunikáció

Elemzők nem várnak drámai változásokat a jegybanki üzenetekben. Az EKB a jövő héten Tallinnban tart ülést, s Nick Kounis, az ABN Amro amszterdami stratégája szerint a kormányzótanács tagjainak egyensúlyozniuk kell az erősödő fellendülés és az alacsony infláció között, míg a szintén a Bloombergnek nyilatkozó Jack Allen, a Capital Economics szakértője arra számít, hogy a közleményből kimarad az a rész, amelyben az EKB az utóbbi években késznek mutatkozott a kamatok további csökkentésére és az eszközvásárlások összegének emelésére, ha a folyamatok rossz irányba haladnának.