Gyorsuló növekedés, lassuló infláció
Módosított a piacoknak szánt üzenetén az EKB: már nem tart olyan veszélytől, amely a kamatok további csökkentését tenné szükségessé, ám a mennyiségi lazítás programja változatlan formában folytatódik az eurózónában az infláció serkentése végett.
Türelemre intett Mario Draghi európai jegybankelnök csütörtökön, az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának tallinni ülése után, mikor az inflációs pályáról faggatták. Azért feszegették a tudósítók e kérdést, mert a tanácskozásról kiadott közleményből egyrészt kikerült az az ígéret, hogy a kamat – a nullaszázalékos irányadó és a mínusz 0,4 százalékos betéti – még tovább süllyedhet, ha a helyzet megkívánná, másrészt a jegybanki stáb megváltoztatta az előrejelzést, s kicsit gyorsabb gazdasági növekedési, de lassúbb inflációs ütemet prognosztizált a 2017–19-es időszakra. Az elnök azzal érvelt, hogy a deflációs veszély eltűnt, ezért nem kell a kamatcsökkentés eshetőségét fenntartani. Ám a maginfláció évek óta lényegében változatlan, 1 százalék körüli értéke jóval az épp 2 százalék alatti cél alatt marad, miközben a teljes árindex az energia és az élelmiszerek miatt változékony. A lényeg az, hogy az infláció egyelőre nem közelít a célhoz önfenntartó módon, és semmi sem utal rá, hogy tartósan a célhoz ragadhatna. Ennek számos oka van, egyebek közt az, hogy a bértárgyalásokon az alacsony pénzromlási ütemhez igazodnak, illetve a gazdasági lendület ellenére nagyon sok olyan állást kínálnak, amely meghatározott időre szól, vagy részmunkaidős foglalkoztatást ígér. A rugalmasabb munkaerőpiac pedig a nyomott bérek miatt nem fűti az inflációt.
Az EKB 0,1 százalékponttal megemelte márciusi növekedési előrejelzését mind a három évre: idén 1,9, jövőre 1,8, 2019-ben 1,7 százalékos ütem várható. Ám az inflációban épp ellentétes a prognózis változása: ebben az évben 1,5, 2018-ban 1,3, aztán 1,6 százalékos fogyasztói árindexre lehet számítani. A jövő esztendei előrejelzésből 0,3 százalékpontot csípett le a stáb, amivel mellesleg összhangba került az Európai Bizottság tavaszi becslésével. A másik két évre 0,2, illetve 0,1 százalékpont a különbség. A derűlátóbb növekedési pályát támogatta egyébként az Eurostat csütörtöki közlése a bruttó hazai termék (GDP) első negyedévi bővüléséről. Az első becsléshez képest még jobban teljesített az eurózóna, nem 0,5, hanem 0,6 százalékkal terebélyesedett, kétszer olyan gyorsan, mint az amerikai gazdaság. Utalt is ilyen összefüggésre Draghi, amikor azt fejtette ki, miért kell fenntartani a mennyiségi lazítás programját legalább az év végéig, vagy akár tovább is, ha indokolt, akár a havi eszközvásárlások hatvanmilliárd eurós összegét is megemelve. A monetáris könnyítés miatt került ugyanis jobb helyzetbe az eurózóna, mely ötmillió új munkahelyet teremtett három és fél év alatt, többet, mint az Egyesült Államok – jegyezte meg Mario Draghi. Hozzátette: a beszerzésimenedzser- és a hangulati indexek történelmi rekordokat döntenek, a munkanélküliség pedig 2009 márciusa óta a legalacsonyabb szintre esett.
Az eurózóna reformját firtató kérdésre azt válaszolta: az Európai Bizottság friss javaslata csak a párbeszéd kezdete, ám a nagy recesszióban kiderült, a valutaövezet sérülékeny, mert az építményét nem fejezték be. Sürgető a bankunió létrehozása, de közép- és hosszú távon olyan átalakításokról is dönteni kell, amelyek nem mehetnek végbe az alapszerződés módosítása nélkül.
