A legnagyobb vevők maguk a cégek
A z elmúlt időszakban több elemzés is arra kereste a választ, hogy ki vásárol részvényeket akkor, amikor az árfolyamok és a tőzsdeindexek a legtöbb értékeltségi mutató alapján történelmi magasságokban járnak. Az S&P 500 részvényindex Shiller-féle P/E mutatója 31 felett jár; a mutató legutóbb a 2000-es évek elején haladta meg a 40-es értéket, 1880-tól számított átlaga 17, vagyis jelentős felülértékeltségről beszélhetünk a részvénypiacok kapcsán.
Az elmúlt években a részvénypiacokra két forrásból áramlott számottevő vagyon: a passzív alapok (ETF-ek) és a vállalati részvény-visszavásárlások oldaláról. 2010 óta a vállalati részvényvásárlások támasztják a legnagyobb keresletet a részvénypiacokon, a cégek több mint 2,5 ezermilliárd dollárt költöttek részvényekre. A részvény-visszavásárlások csak 1982 óta számítanak legális lépésnek a vállalatok részéről.
A visszavásárlás pénzt juttat vissza a befektetőkhöz, csakúgy, mint az osztalék. Mindez akkor igaz, amikor a vállalat részvénye alulértékelt. A Shiller-féle P/E mutató alapján azonban nem ez a helyzet. Az alacsony kamatkörnyezetnek köszönhetően a cégek olcsón jutnak forráshoz, amit részben a saját részvények visszavásárlására fordítanak. Ez azonban nem teremt olyan értéket, mint a beruházások. A visszavásárlások miatt csökkenő részvényszámnak van egy érdekes vetülete: az egy részvényre jutó nyereség akkor is magasabb lesz, ha az elmúlt években nem történt profitbővülés.
2009 óta a 100 legnagyobb amerikai társaság közül 71-nek csökkent a részvényszáma, átlagosan 20 százalékkal. Az egy részvényre jutó profitjuk pedig 11,7 százalékkal magasabb ahhoz képest, mint ha nem történt volna változás a részvények számában. A McDonald’s részvényeinek száma 30 százalékkal csökkent, nettó eredménye 1 százalékkal esett vissza, a kurzus mégis 120 százalékkal emelkedett 2010 és 2016 között. Egyelőre úgy tűnik, 2018-ban sem lesz megállás, a vállalati részvényvásárlások továbbra is támaszt nyújthatnak a piacnak, egyéb tényezők mellett.
