Metánvitában az LNG előállítói és egyes elemzők
Világszerte legalább 202 cseppfolyósföldgáz- (LNG) projekt megvalósítása folyik, beleértve 116 export- és 86 importterminált is a Global Energy Monitor (GEM) összesítése szerint. Az exportkikötők mintegy háromnegyede Észak-Amerikában van, miközben az ázsiai csendes-óceáni térségben az importkikötők dominálnak. A nagy fejlesztési lendület jó hír abból a megközelítésből, hogy a 164 termelő országot tömörítő Nemzetközi Gázunió (IGU) elnöke, Kang Joo-myung a napokban kijelentette: az LNG megbízható eszköz az országok saját és nemzetközi klímacéljainak teljesítéséhez, miközben más tiszta technológiák adósak ezzel. Az unió szerint a földgáz időről időre bebizonyítja, hogy használatával feleannyi üvegházhatású gáz szabadul ki, mint a szénalapú áramtermelés során.
Csakhogy a fenti kijelentések azt követően hangzottak el, hogy a GEM megkérdőjelezte az LNG környezetbarát mivoltát – mutat rá a gázunió rendezvényéről tudósító KoreaTimes. A GEM szerint az áhított energiaátmenet nem alapozható egyedül az LNG-re a hozzá köthető túl nagy metánkibocsátás miatt, ami ráadásul mintegy harmincszor veszélyesebb a szén-dioxid-kibocsátásnál. A GEM azt is kimutatta, hogy a megújuló energiát hasznosító technológiák áresése olyan ütemű, hogy hosszú távon sok LNG-bővítési beruházást gazdaságtalanná tesz, azaz kockázatossá válik az ezen a területen eddig befektetett 1,3 ezermilliárd dollár nagy része. Az IGU ezzel szemben azt állítja, hogy pontatlanok és túlbecsültek a metánkibocsátásra vonatkozó adatok, jórészt az Egyesült Államok ellátási láncából származnak, és az úgynevezett felülről lefelé metodológia szerint képezték őket. Az IGU a Nemzetközi Energiaügynökségre hivatkozik, amely az üvegházhatású gázok gázalapú áramtermeléssel járó kibocsátását 45-55 százalékkal alacsonyabbra teszi a szénalapúénál. Érvei szerint szén-dioxid-begyűjtő és más megoldásokkal minimalizálható, akár 90 százalékkal is csökkenthető a földgázhoz köthető kibocsátás.
