Kényelmes helyzetben a jegybank
Kedden dönt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris tanácsa az alapkamatról. Nehéz dolga bizonyosan nem lesz, a 0,9 százalékos történelmi mélypontról aligha zökkentik ki a döntéshozók az irányadó rátát, noha a forintnak az euróhoz viszonyított árfolyama már a 330-as szintet ostromolja kitartóan. Igaz, ennek elsősorban nem belső fundamentális oka van, hanem a Kína és az Egyesült Államok között vívott kereskedelmi háború elmélyülése és az euróövezeti gazdaság lassulása tehető leginkább felelőssé érte.
Az előző kamatdöntés óta eltelt időszakban az MNB két okból kifolyólag is kényelmesebb helyzetbe került. Egyfelől a hazai árnyomás érezhetően csökkent az elmúlt hónapokban, és 2020-ban valamivel 3 százalék alá kerülhet az infláció. Noha a zöldség-gyümölcs árak elképesztő emelkedése kezd trenddé érni, ellenkező irányú, leszorító hatást gyakorol viszont a fogyasztói árindex alakulására az üzemanyagár, amely elemzői előrejelzések szerint a hordónkénti 50 dolláros jegyzésárat veszi célba. A monetáris tanács tagjainak azonban azt is mérlegelniük kell, hogy a külső környezet érezhetően rosszabbra fordult, amelyet a második negyedéves olasz vagy német gazdasági növekedési adatok, valamint a feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexek is alátámasztanak. A nagy jegybankok pedig a monetáris lazítás irányába fordultak, vagy fordulnak hamarosan, ami az MNB számára is nagyobb mozgásteret biztosít.
Ráadásul, miután Donald Trump elnök új kereskedelmi vámokat vetett ki Kínára, a nemzetközi hozamokkal együtt a magyar állampapírhozamok is a mélybe zuhantak. A 10 éves állampapír hozama nemrég még az 1,5 százalékot közelítette. Az említett tényezők figyelembevételével Módos Dániel, az OTP Elemzési Központjának stratégája úgy látja, hogy a jegybank feltehetőleg nem változtat a monetáris politikáján, ugyanakkor a nemzetközi környezet és a nagy jegybankok monetáris lazítása miatt elképzelhető, hogy a kommunikáció valamelyest változik, és a döntéshez csatolt közleményben hangsúlyosabb szerepet kaphat majd a külső környezetre való hivatkozás.
A hét másik, nagyobb nemzetközi figyelmet érdemlő makrogazdasági adatára péntekig kell várni. Igaz, az euróövezeti infláció augusztusi alakulását illető első adattól nagy meglepetést nem várnak az elemzők. A pénzromlás üteme éves szinten aligha rugaszkodik el a júliusban mért 1 százaléktól. Módos Dániel szerint a nyár záró havában sem változott az inflációs nyomás az euróövezetben, azonban az elmúlt időszakban erősen csökkentek az inflációs várakozások. Ráadásul a második negyedéves gazdasági növekedés is alacsony szinten rekedt az eurót használó országok közösségében. A német GDP az első negyedévihez képest csökkent, míg az olasz éppen csak meghaladta azt. A beérkező beszerzésimenedzser-indexek pedig arról tanúskodnak, hogy a térség feldolgozóipara továbbra is gyengélkedik, még akkor is, ha az augusztusi adatokban némi javulás volt tapasztalható, különösen Németországban. Óvatos optimizmusra adhat okot azonban az, hogy a feldolgozóipari beszerzésimenedzser-indexek továbbra is 50 pont felett tanyáznak, és a munkaerőpiaci kondíciók feszesek.
Összességében azonban az Európai Központi Bank eddigi hozzáállásából kiderül, hogy leginkább a növekedéssel kapcsolatos kockázatok és a csökkenő inflációs várakozások miatt aggódnak. Emiatt feltehetően már szeptemberben lazításra kerül sor, ami a betéti kamatok csökkentését hozhatja, és nemsokára akár a kötvényvásárlási program is újraindulhat. Azonban ilyen alacsony kamatok mellett felettébb kérdéses, hogy a további lazítás mekkora pozitív makrogazdasági hatással járhat.
Pénteken a második negyedéves részletes GDP-adatokat ismerteti a Központi Statisztikai Hivatal. Ebből kiderül majd, mely szektorok vállalták magukra a legtöbbet az időszak nemzetközi összevetésben is magas, 4,9 százalékos bővüléséért. A héten jön ki a legfrissebb hazai munkanélküliségi adat, ám a 3,3 százalékon álló ráta frissítésétől sok izgalmat nem várnak a piacon.
