Újra kell gondolni a monetáris politikát

Vélemény | Világgazdaság

Egy 2015-ös beszédében Mark Carney, az angol jegybank éppen most távozó kormányzója vitát indított arról, hogy a monetáris politika döntéshozóinak túl kell-e tekinteniük az üzleti és hitelciklusok horizontján annak érdekében, hogy biztosítani tudják a pénzügyi stabilitást a klímaváltozás okozta kockázatok közepette is. Nemrégiben az Európai Központi Bank (EKB) elnöke, Christine Lagarde közölte: azt szeretné, ha az EKB a hagyományos, árstabilitásra vonatkozó feladatkörén kívül szerepet vállalna a klímaváltozás elleni küzdelemben is.

A pénzügyi stabilitást érő klímafenyegetések, amelyektől a jegybankárok tartanak, nemcsak az egyre gyakoribb és súlyosabb természeti katasztrófákból, hanem az energiaforrások terén bekövetkező – a fosszilis energiahordozókról történő – átállásból is származhatnak.

Ez az átalakulás az olaj-, a földgáz- és a szénkészleteket elértéktelenedett eszközökké teszi, és ez veszélyeztetni fogja a fosszilis energiahordozóknak kitett vállalatok, biztosítók és más pénzügyi intézmények pénzügyi egészségét.

A fejlett gazdaságok – mint az Egyesült Királyság vagy az EU tagállamai – teljes kitettsége a fosszilis energiahordozókkal kapcsolatban viszonylag kicsinek tűnik. Mindamellett nem szabad alábecsülnünk az elértéktelenedett eszközök okozta rendszerszintű kockázatokat: a 2008-as globális pénzügyi válságot a viszonylag kicsi amerikai subprime jelzálogpiacon bekövetkezett fejlemények váltották ki. Persze a fosszilis energiahordozókat exportáló országok számára az elértéktelenedett eszközök kockázata kétségkívül nagyobb.

Az olajárak 2014 júniusában elkezdődött összeomlása arra mutat erőteljes példát, hogy a fosszilis energiahordozóktól való túlzott függés milyen kockázatokkal járhat.
Újra kell gondolni a monetáris politikát

Fotó: AFP

Mostanáig jórészt a fiskális politika szerepére fókuszált az arra irányuló vizsgálódás, hogy milyen makrogazdasági intézkedések a megfelelők a fosszilis energiahordozókat exportáló országok számára.

A monetáris politika horizontja hagyományosan a gazdasági ciklusokra jellemző kettő-hat évre korlátozódik. A fosszilis energiahordozók terén megfigyelhető, magas szintű vagyonkoncentráció, a fiskális és monetáris politikák közötti erős kiegészítő kapcsolat és a fosszilis energiát hordozó eszközök új kockázatainak megjelenése miatt a jegybankoknak túl kell tekinteniük a gazdasági ciklusokon.

Különösképpen arra kell figyelniük, hogy az elértéktelenedett fosszilis energiát hordozó eszközök milyen súlyos, hosszú távú kockázatokat hordoznak. Például

globális szinten csupán további 300-400 gigatonna szén-dioxid bocsátható ki a légkörbe, ha azt akarjuk, hogy az átlagos globális hőmérséklet emelkedése ne haladja meg a két Celsius-fokot az iparosodás előtti szinthez képest.

Ezt a mértéket a nagyobb, magántulajdonban lévő olaj- és földgáztermelők tartalékai háromszorosan haladják meg a fosszilis energiahordozókból. A globális felmelegedés mértékének két Celsius-fok alatt tartásához arra van szükség, hogy a globális kőolajtartalékok egyharmada, a földgázkészletek fele, valamint a szénkészletek 80 százaléka örökké a föld alatt maradjon.

Mindeközben a Közel-Keleten a fosszilis energiahordozókból háromszor nagyobbak a tartalékok annál a szintnél, amelyet a globális klímavállalások szerint kellene kitermelni. Emiatt a térség 260 milliárd hordó olaját már nem lehet elégetni. Ezen kiaknázatlan készleteken kívül a fosszilis energiahordozók kitermelésére, szállítására és finomítására fordított befektetések is elértéktelenedhetnek.

Bár a fosszilis energiahordozót exportáló országok közül már sok felismerte a gazdasága diverzifikálásának szükségességét, eddig igen kevés állam járt e téren sikerrel.

A globális energiapiacon végigsöprő szabályozási és technológiai változások még sürgetőbbé teszik ezt az átalakulást. Ezért a jegybankoknak a hozamgörbe hosszú végére kellene fókuszálniuk, hogy elősegítsék a hosszú távú befektetéseket és a gazdasági diverzifikációt.

A jegybankoknak az elértéktelenedett eszközök kockázataira adott válaszai befolyásolhatják, hogy a fosszilis energiahordozókat exportáló országok milyen befektetéseket hajtanak végre. Sok olajexportőr hatalmas értékű pénzügyi eszközöket halmozott fel. Ezeknek a stratégiai allokálása óriási fontosságú, mivel növekvő kockázatok övezik a vagyonok fő forrását. A gazdasági ciklusok horizontján túl tekintve a jegybankok lényeges szerepet játszhatnak annak elősegítésében, hogy ezek az országok befektetéseket hajtsanak végre nem fosszilis eszközökbe.

A klímaváltozás kihívásaival szembesülve a monetáris politikára fókuszálás gyakran nagyon rövid távúnak tűnik. A jegybankoknak ezért meg kell változtatniuk ezt a horizontot, és döntő lépésekre van szükség a fosszilis energiaforrásokkal kapcsolatos kockázatok kezelésére.

Reflektálniuk kell az elértéktelenedett készletek és tőke veszélyeire, és felhívni rá a figyelmet. Továbbá támogatniuk kell a szükséges strukturális intézkedések elfogadását és – megfelelő kamatpolitika vitele mellett – az olyan pénzügyi politikát, amely bátorítja a gazdasági diverzifikációt és a változásokat a stratégiai eszközök allokálásában.

Mindez elengedhetetlen a klímaváltozás elleni küzdelemhez és eközben a globális pénzügyi stabilitás fenntartásához.

Ön mit gondol erről? Mondja el véleményét!

Több lábon álló cégbirodalmakat is képes megrángatni a válság

Megtizedelheti a válság a topéttermeket, a nemrég még ünnepelt Michelin-csillagos helyek a nemzetközi gasztroturizmus nélkül életképtelenek.

Novák Katalin: Bővíteni fogják a családtámogatásokat

A családügyi államtitkár elmondta: a családvédelmi akcióterv támogatásait ebben a helyzetben is sok ezer család vette igénybe.

A válság nemzetköziesítése

Az államadósságok átstrukturálásának kiemelt napirendi pontként kell majd szerepelnie a járvány utáni helyzet elemzésénél. Vélemény.

Nem lelhetik kedvüket az új uniós szabályozásban a fuvarozók

Uniós alapértékekkel és minden józan megfontolással ellentétesek a közúti fuvarozás készülő új szabályai – véli az ITM államtitkára.
Világgazdaság Piactér