közelebb vinné a tagországokat a 2050-re megcélzott klímasemlegesség eléréséhez is, bár ezt – a bizottság közleménye szerint – alááshatja a klímaügyben kevésbé ambiciózus országok tevékenysége.
A karbonhatáradót (carbon border tax) minden termék esetében úgy határozná meg a Carbon Border Adjustment Mechanism (CBAM) nevű rendszer, hogy a termék adóval emelt ára legalább olyan magas legyen, mint a hasonló, de uniós gyártású terméké. Így megszűnik az importőr behozatali érdekeltsége, a gyártó ország pedig környezetkímélőbb gyártásra kell hogy ösztönözze a vállalatait.
E mechanizmusnak 2023-ra le kell fednie a teljes uniós energiaszektort és a nagy energiafelhasználású iparágakat, amelyek együtt az uniós ipar károsanyag-kibocsátásának 94 százalékáért felelnek. Ezek a területek ingyen és jelentős mennyiségben jutnak hozzá olyan szén-dioxid-kvótához, amelynek a rendszerét éppen a kibocsátás visszaszorítására vezették be. Ezekből a kvótákból a környezetszennyezően működő társaságok adott mennyiséget kötelesek venni.
Kvótáikat eladhatják, ha kevesebbet termelnek, vagy a korábbinál kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, illetve vásárolhatnak is belőle, ha épp megéri nekik.
Ám e piaci termékként működő kvóták csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Jelenleg például igen olcsók, vagyis fillérekért lehet környezetkárosító termelésre való jogosultságot vásárolni. Emiatt már hosszabb ideje terítéken van a kvótarendszer reformja, lényegében szigorításának kérdése is.
A karbonhatáradóval kapcsolatban is kételyek merültek fel. Kézenfekvő például, hogy a mechanizmus erősen protekcionista intézkedés benyomását kelti. Nyilvánvaló az is, hogy olyan drágulást okoz az unióban, amely – mint mindig – a végfelhasználókon csapódik le.
A hivatalos cél ezzel szemben az, hogy az Európán kívüli gyártók az eddiginél kisebb környezetkárosítással termeljenek.
Ebbe nagyon jól beleillik Kína múlt évben bejelentett terve, hogy kizöldíti a gazdaságát. Túl jól is. A terv megvalósításával ugyan az elektromos járművek és a megújuló energiák valószínűleg egyre olcsóbbak és hozzáférhetőbbek lesznek, ám egyúttal esetleg kivitelezhetetlenné válik a karbonhatáradó bevezetése is, az Európai Bizottság klímavédelmi stratégiájának központi eleme – mutatott rá októberben a Világgazdaságban Daniel Gros, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának igazgatója.
Az unió számára ugyanis igen nehéz lenne az adót igazolni egy olyan országgal szemben, amely bár jóval szegényebb az EU-nál, hasonló zéróemissziós vállalásokat tett. Ráadásul a karbonhatáradó csak olyan alapon védhető, ha a külföldi termelés jóval karbonintenzívebb, mint a hasonló európai. Ez most Kínára részben igaz lehet, ám például modern és hatékony acélgyártó üzemek éppen Kínában épülnek, nem pedig Európában.
