Cége nemrég pert nyert Romániában, aminek eredményeként használhatják saját logójukat a román piacon. Miként kerültek olyan helyzetbe, hogy ezt jogi úton kelljen kikényszeríteni?
A piacon közismert csikós emblémánkat levédettük Magyarországon, de elmulasztottuk ugyanezt megtenni az európai piacra is. Egy román cégnél, az Accenture Consulting Srl-nél észrevették, hogy milyen nagy sikere van a termékeinknek Erdélyben, és hogy nincs levédve a logónk. Először egy az egyben lemásolták az ábrát az internetről, levédették Romániában, majd a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél is az EU teljes területére, kivéve Magyarországot, mivel tudták, hogy itthon él a védettségünk. Mi ott követtük el a hibát, hogy csak Magyarországra szereztük meg a jogot, holott 300 ezer forint körüli összegért egész Európára levédethettük volna a logónkat, így viszont az egész procedúra több tízmillió forintunkba került.
Hogyan tudták meg, hogy visszaélnek az emblémájukkal?
Egy bukaresti ügyvédi iroda jelentette be még 2015 márciusában, hogy a logó már az ő tulajdonuk, és ezzel az emblémával mi már csak rajtuk keresztül forgalmazhatunk a román piacon. Először békés úton próbáltunk megállapodni, majd pert indítottunk. Amikor a logónk grafikai egyediségére hivatkoztunk, minimálisat változtattak rajta, de csak annyit, ami egy átlagos vásárlónak fel sem tűnik. Közben felépítettünk egy másik termékcsaládot is, de a forgalmunk több mint tizedét így is elvesztettük. A román cég a boltosoknak mutogatta a saját szabadalmi bejegyzését, és fenyegette őket, hogy ha a mi termékeinket is árulják, beperli őket. Közben folyt a per, amelynek a román legfelső bíróságon lett vége, ahol nekünk adtak igazat. Mivel azonban a rosszhiszemű román cégnek magyar partnere is akadt, és a hamis logós zacskókba az ő lisztjük került, itthon is indítottunk egy pert a törökszentmiklósi malom ellen, ennek még nincs vége.
Mit jelent a román legfelső bírósági döntés a Hajdú Gabonának?
Gyakorlatilag az életünket, ellenkező esetben a cégünk bukásra lett volna ítélve. Az erdélyi piacon a termékeink nagyon jó hírűek lettek, az elmúlt években termelésünk felét mintegy 3,5-4 milliárd forint értékben Erdélyben értékesítettük. Történetünk tanulság lehet mások számára is, hogy ha van egy jó termékük, azt igyekezzenek szabadalmi oltalommal is megvédeni.
Fotó: VG
Gabonafeldolgozói szemmel hogyan látja az idei aratást?
Az látszik, hogy kevesebb lesz a búza. A vetésterület kisebb az elmúlt évinél, az áprilisi hőség pedig kedvezőtlenül hatott a búzára, ami abban is meglátszik, hogy a kalászok és a szalmák rövidebbek lettek. A korai fajtáknál a minőség nem romlott, a kalászokban lévő kevesebb mennyiség használható lesz. A közép- és késő érésű fajtáknál előfordulnak gombabetegségek, fuzáriumfertőzést is találtak már, ezek minősége gyengébb a megszokottnál.
A mennyiség és a minőség mellett mindig az ár a kardinális kérdés. Most milyen áron adják-veszik a búzát?
Az elmúlt évben jellemző árnál körülbelül 5 százalékkal kezdett magasabban a búza. Az egyelőre kérdéses, hogy a szezon további részében merre és milyen mértékben mozdulnak el az árak, sok még a bizonytalanság.
Egy éve lisztáremelést harangoztak be. Ezt sikerült keresztülvinni?
Sajnos nem, a szakma jelentős része nem árazta be a tavalyi költségemelkedéseket, sem a drágább alapanyagot, sem a béremelést. Úgy gondolom, augusztus–szeptember környékén lépniük kell a malmoknak. Egy körülbelül ötforintos lisztáremelés megoldaná a szakma gondjait, és a lakosságnak sem okozna nagy terhet. Ez az évi fejenkénti nyolcvankilós lisztfogyasztással számolva egy főre négyszáz forint többletköltséggel járna. Erre szoktam azt mondani, hogy ez kevesebb, mint egy óra parkolás Budapesten, a belvárosban. Azt viszont, hogy megoldaná a szakma gondjait, úgy kell érteni, hogy egy körülbelül kétszázalékos árbevétel-arányos nyereséget hozna. Én egyébként azt gondolom, hogy ha nem is a közeljövőben, de öt-tíz éves távlatban a magyarországi péksütemény- és kenyéráraknak fel kell zárkózniuk a nyugat-európai szintre, csak így lesz lehetséges a malom- és pékszakma tisztességes megélhetése, és hogy mást ne mondjak, banki finanszírozhatósága.
A teljes cikket a Világgazdaság csütörtöki számában olvashatja
