„A magyar almaágazat helyzetét jól szemlélteti, hogy míg 2018-ban túltermelési válság volt, teli raktárakkal, addig a feldolgozóipar a tavalyi termésből már kapacitásának felét sem tudta kihasználni” – mondta Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke az általuk szervezett almapiaci konferencián. Általánosan igaz, hogy a magyar termelési színvonal 50-70 százalékkal elmarad a legjobb öt európai ország szintjétől, az itthoni átlagtermés pedig a jó színvonalú termeléstől elvárt szint mindössze 30-40 százaléka – érzékeltette a lemaradást.
Fotó: Mártonfai Dénes / Tolnai Népújság
Az ipari almára jellemző, hogy tíz évvel ezelőtt még rosszul csinálni is üzlet volt, most viszont már jó színvonalon sem az – fogalmazott. Apáti szerint ennek ellenére lehet ipari almát nyereségesen termelni, de ehhez sokéves átlagban hektáronként 40-50 tonnás hozamokra, teljes gépesítettségre – amibe a szüretet is bele kell érteni – és öntözésre van szükség. Méretben pedig tízhektáros nagyságrendben kell gondolkodni, hektáronként 1200-1600 fával. Ezzel szemben
ma 80 százalékban korszerűtlen, öreg vagy „csupán” igénytelenül művelt ültetvényeken termesztenek Magyarországon ipari almát.
Az átvételi árakban is ugrani kellene: a tavalyi 40-42 forintos kilónkénti árak helyett legalább 60 forintos árakra lett volna szükség, hogy ágazati szinten nyereségről lehessen beszélni.
Az étkezési almára specializálódott, korszerű ültetvények hektáronként legalább háromezer fával rendelkeznek, öntözöttek és ellátottak jéghálóval és fagyvédelemmel. Egy ilyen ültetvény telepítési költsége hektáronként 21-25 millió forint, a művelésre pedig évi 4,5 millió forintot kell számolni. Így 55-60 tonnás hozam esetén az étkezési alma önköltsége egy kilóra vetítve 70–80 forint között alakul. Az időközönkénti terméskiesésekkel is számolva a 45–50 tonnás átlaghozamok mellett az önköltség 100 forint körül lesz kilogrammonként, ami nem tartalmazza a posztharveszt műveletek, vagyis a tárolás és a csomagolás költségét.
Olcsóbb az alma, mint tavaly – Nem hatott az árakra a drámaian gyenge termésKis magyar csoda: kevesebb termett drágábban, mégis olcsóbb. |
Jelenleg az első osztályú lédig, tárolás nélküli, „fa alól” értékesített alma ára 100–120 forint kilogrammonként, vagyis ez nagyjából csupán az önköltséget fedezi. Apáti úgy véli, a hazai – ennél magasabb valós önköltséggel termelő – ültetvények csak önbecsapással maradnak életben, tekintve, hogy nem számolják a saját munka költségét vagy az amortizációt, amelyek nélkül jön ki 65 forintra az önköltség. A hosszabb távú életben maradáshoz tehát 40–50 tonnás hektáronkénti hozamokat és kilónként 150 forintos azonnali átvételi árakat kellene elérni.
Az ültetvények korszerűsítéséhez tőkére, szaktudásra, valamint – a gépesítettség kívánatos növelése ellenére – munkaerőre is szükség van. „A tőke a pályázatok révén rendelkezésre áll, ebben a szaktárca nagy segítséget ad” – közölte a FruitVeB elnöke. A munkaerőpiaci helyzetet pedig alapvetően befolyásolja, hogy az EU-ban nálunk a második legalacsonyabb az átlagbér, ráadásul a nemzetgazdasági szektorok közül a harmadik legrosszabban fizetett ágazat a mezőgazdaság. Ez duplán is magyarázza a munkaerőhiányt: egyrészt a képzett magyar munkaerő ezért vándorol ki más európai országokba, másrészt pedig az itthon maradók emiatt hagyják el az agrárszektort, és mennek át más ágazatokba dolgozni. Apáti Ferenc úgy gondolja, a munkabérek számottevő emelésére lesz szükség a jövőben.
A termelési színvonal javításához további alapfeltétel az öntözés.
A vízkvótákban jókora tartalékok vannak, „sokan ülnek például kihasználatlan kvótákon, amelyek felülvizsgálata szükséges lenne” – jegyezte meg.
Jelenleg 24 ezer hektár körüli az almaültetvények területe (a KSH szerint 2021-ben 25 ezer, 2004-ben pedig még 43,2 ezer hektárról szüreteltek almát Magyarországon. A csökkenés nem áll meg: a FruitVeB elnöke szerint öt-tíz éven belül várhatóan 10-15 ezer hektárra esik vissza a hazai almaültetvények területe, de ez a mostanival közel megegyező termést ad majd.
Apáti Ferenc arról is beszélt, hogy
a magyar almatermesztés színvonalának beragadásáért a lengyeleket, a feldolgozókat és az áruházláncokat szokták okolni, valójában azonban nagyrészt mi magunk vagyunk saját magunk kerékkötői.
Mint mondta, csak Szabolcsban van nyolc-tíz olyan áruházlánci beszállító, akik folyamatosan egymás alá ígérnek az árakkal, amivel éppen attól a kilónkénti 30-40 forinttól „szabadítják meg” magukat és az ágazatot, ami a 110-120 és az elérni vágyott 150 forint között van. Ha ez az „öngyilkos” gyakorlat marad, az a magyar almaágazat teljes leépüléséhez vezet – nyomatékosította. Fontos lenne az összefogás és az integráció, amiben a hazai termelői értékesítő szervezeteknek (TÉSZ) és a léüzemeknek is nagy szerepük van.
