Nem rendülnek meg a cégek

Viszonylag nagy szórással, de a tendenciát illetően azonosan ítélték meg a világ fémpiacának kilátásait a Financial Times által megkérdezett 25 elemzőcég szakemberei. Eszerint a 2000-es záróárhoz képest 2001-ben leginkább, azaz 12 százalékkal a horgany drágul, utána a réz következik 8, az ón és az ezüst 7-7, majd az ólom 6 százalékkal.
Várhatóan 3-3 százalékkal kerül majd többe az alumínium és az arany, viszont a múlt év végére meglódult árú platina és palládium az idén átlagosan 9, illetve 8 százalékkal kerül majd kevesebbe. A 2002-re vonatkozó jóslatok a két utóbbi nemesfém, illetve a réz kivételével minden más fémre további áremelkedést jeleznek előre.
Mint emlékezetes, az ipari fémeknél, az aranynál és a platinánál az 1997-es viszonylag magas árakat 1998-ban és 1999-ben (hol szerény, hol látványos) gyengülés követte, az elmúlt év viszont sok esetben már a fémpiac élénküléséről szólt. A tendenciák mögött a szakértők szerint a pillanatnyi piaci hatások miatt kapacitásváltozások és spekulációk állnak. Tavaly kirajzolódott a világgazdasági élénkülés nyersanyagigény-növelő hatása is. A fenti előrejelzés alapján az elemzők az idén és jövőre sem számolnak a gazdasági folyamatok globális gyengülésével.
A Financial Times ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a mostani előrejelzés már jóval szerényebb árnövekedést feltételez, mint az egy évvel korábban született s szintén visszafogottabb 2002-re szóló becslés. Több fémpiaci elemző éppen az elmúlt néhány nap során módosította alacsonyabbra árvárakozásait.
Az idén rézhiány várható a világpiacon, miután bányákat zártak be, s az igények nagyobbak, mint a rendelkezésre álló készletek -- emelte ki a Csepeli Fémmű Rt. vezérigazgatója. Szabó Zsolt hozzátette, hogy az árváltozást a tőzsdei spekuláció is befolyásolja. Az áringadozás érzékenyen érinti a céget -- a fémmű évi 35 ezer tonna rézhulladékot használ fel --, mivel a változás többletköltséget okoz, s a hektikus piaci viszonyok mellett meglehetősen nehezen lehet tervezni.
Szerencsére a finanszírozó bankok is tudják, hogy a cégnek nem azért van szüksége több pénzre, mert rosszul gazdálkodik, hanem a réz ára egy hónap alatt is nagy ingadozást mutat.
A Magyar Gépgyártók Országos Szövetségének (Magosz) főtitkára, Farkas István kiemelte, a prognosztizált áremelkedések várhatóan nem rázzák meg az ágazatot -- ilyen irányú jelzéseket eddig nem kaptak a tagvállalatoktól --, s nem jelentenek akkora költségtöbbletet, mint az olaj drágulása. Mivel a magyar gépipari cégek döntő többsége külföldi kézben van, meghatározó lehet, hogy az anyavállalatok az alapaynagot milyen forrásból szerzik be. A piaci viszonyok dönthetik el, hogy az alapanyagár-változás milyen mértékben befolyásolja a késztermék árát.
A tavalyi év második felében ugyan valamelyest csökkentek az acélárak, ez azonban az előrjelzések szerint csak átmeneti lesz, s már az év második felében visszarendeződnek az árak. Ez azt jelenti, hogy az alapanyagárak ingadozását az acélipari társaságok képesek lesznek "kezelni" -- vélekedett a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés egyik vezetője.