Túlélés, segítség nélkül

A Kecskeméti Konzervgyár Rt. vezérigazgatója arról számolt be: ebben az évben másfélszeresére akarják növelni a termelést, ehhez annyira rugalmasak lesznek, amennyire csak kell. Egy tavalyi példát említett: nem tervezték, mégis gyártottak kétmillió üveg lecsót (mindet el is adták), mert érzékelték a piaci keresletet. 2001-ben a dobozgyártók 5-10 százalékos áremelésről beszélnek, a konzervgyártás kiemelt gáznagyfogyasztóként 43 százalékkal drágábban kapja az energiát, ami nyilván szintén megjelenik az árban, mint ahogyan költségnövelő az alkalmazotti bérek vásárlóértékének megőrzése is.
Tavaly március 6-a sorsdöntő jelentőségű dátum volt Kecskeméten: a Heinz, a konzervgyár korábbi tulajdonosa ekkor határozott úgy, hogy eláll az előző évben kötött adásvételi szerződéstől, miután a vevő, a KCE Kft. nem teljesítette az abban foglalt feltételeket. A kiutat a részvénycsomag értékesítése jelentette: az EFL Co. off-shore cég került birtokon belülre. Most Ábrahám Tibor vezérigazgató arról tájékoztathatta a Világgazdaságot: céljukat, a gyár újraindítását elérték ugyan, de még nem elégedettek.
Egy konzervüzem -- fejtette ki a cégvezető -- általában alacsony nyereségszinttel működik, gazdaságos akkor lesz, ha növeli a volument és tisztítja a profilt. Kecskeméten ez kezdődött meg 2000-ben, és ennek látszanak az első eredményei.
A gyárnak három, lényegében különálló részlege van, a bébiétel-, a paradicsom- és a zöldségüzem. A bébiételgyártásban a kelet-közép-európai régió legmodernebb -- folyamatos hőkezelésű -- vonala indult újra (erre külön kft.-t hoztak létre), a forgalmazásra pedig a szintén kecskeméti Univerrel szerződtek: új termékeiket mostanra mindegyik nagy szupermarket belistázta. Hajdan évi 10 millió bébiételkonzerv fogyott az országban, 70 százalékát Kecskemét gyártotta, a 2001-es cél szerényen az, hogy gazdaságos legyen a termelés (az orosz export mindenesetre beindult).
A zöldségüzemben, több tíz millió forint értékű beruházások révén, fokozták az előkészítő kapacitást, és három sterilizálót folyamatos üzeműre alakítottak át. Zöldborsó és zöldbab mellett csemegekukoricát gyártottak itt. Borsóból a szárazság miatt csupán a tervezett kétharmadát dobozolták be, zöldbabból a piaci jelenlét volt az idei cél, ami teljesült is, kukoricából azonban az előző évi 10 millióval szemben 2000-ben 45 millió dobozt gyártottak (ezzel ebben a termékcsoportban az országban a másodikok) -- a készáru 60 százalékát Nyugatra exportálták.
A paradicsomüzem küzdött a nyersanyagpiac összeomlásával. 2001-ben -- a kormányzat a hírek szerint nyolc forinttal járul hozzá kilónként a termeléshez, és eltörli a közvetlen exporttámogatást -- a gyáriak szerint figyelembe kellene venni, hogy vannak készletek, amelyeket még más feltételekkel készítettek.
Ábrahám Tibor végezetül azt mondta: az 1998-as orosz válság hatásainak kivédésére egyes konzervipari vállalatok kétszer is kaptak valamilyen állami támogatást, Kecskemét ebből a segítségből totálisan kimaradt, és pusztán a maga erejéből maradt talpon, miközben több versenytársa -- hiába az állami mankó -- kidőlt a sorból. Egy négymilliárdos forgalmú vállalatnál csupán a kamattámogatás akkora összeg, amely jelentősen hozzájárulna a nyereségszint emelkedéséhez.