Nehezen becsülhetők a befagyott költségek

A Gazdasági Minisztérium javaslata szerint 2003. január 1-jén a piac 25 százalékának felszabadításával kezdődik az árampiaci liberalizáció. Az úgynevezett átállási költségek nagysága azonban számos részletkérdéstől, illetve attól is függ, hogy a felszabadított fogyasztók milyen mértékben élnek a piaci verseny adta lehetőségekkel, energiaigényük mekkora részét vásárolják meg a szabad piacon, s mennyiben ragaszkodnak jelenlegi hosszú távú szerződéseikhez.
A kormány tavaly ősszel azért vonta vissza a villamosenergia-törvény tervezetét már a parlamenti vitából, mert nem volt megnyugtató számítás az átállási költségekre vonatkozóan. A Gazdasági Minisztérium szakértői által azóta elvégzett számítások szerint a piacnyitást követő tíz évben esztendőnként 7-12 milliárd forint körüli összegekről lehet szó. A parlament gazdasági bizottsága energetikai albizottságában teljesnek mondható egyetértés alakult ki a tekintetben -- válaszolta lapunk kérdésére Lázár Mózes, a bizottság fideszes elnöke --, hogy ezt a költséget azoknak a fogyasztóknak kell viselni, akik a piacnyitás előnyeit is élvezik. Az albizottság vezetője megerősítette, hogy a korábbi terveknek megfelelően az őszi ülésszakon folytatódik a jogszabály tavaly felfüggesztett vitája.
Az átállási költségek rendezésének módjáról a villamosenergia-törvény (vetv.) nem rendelkezik majd, ezt önálló jogszabályban, vagy a vetv. végrehajtási utasításában, vagy külön rendeletben kell majd szabályozni. A korábbi elképzelések szerint a feljogosított fogyasztók által fizetendő rendszerirányítási díjba építenék be az átállási költségeket, az így képződő alapot a Magyar Energia Hivatal kezelné, s évente számolna el az MVM Rt.-vel, illetve az átállási költségekben esetleg érintett áramszolgáltatókkal, erőművekkel.