Konfliktusrendezés per nélkül

Növekvő számú jogviták sora jelzi, hogy az emberi kapcsolatokhoz hasonlóan, az üzleti életben sem kerülhetők el a konfliktusok. Az elhúzódó költséges pereskedések helyett a szemben álló felek javát szolgálná az általuk közösen választott pártatlan hozzáértő közvetítésével létrehozott egyezség. A sikeres békéltetés a bíróságok számára is előnyös, hiszen komoly munkatehertől mentesülnének. Az Egyesült Államokban nagy hagyományokkal rendelkező, illetve jó évtizede Nyugat-Európában is igen elterjedt mediációs, perelhárító eljárás nálunk sem teljesen ismeretlen: alkalmazzák a fogyasztói, a munka- és a betegjogok területén. Tavaly készült egy törvénytervezet a vitarendező eljárásról azzal a szándékkal, hogy elősegítse a természetes személyek, továbbá a gazdálkodó szervezetek közötti konfliktusok peren kívüli megoldását, ám megtárgyalása ebben a ciklusban már nem fért bele a parlament menetrendjébe. A polgári ügyek, illetve az üzleti viták elsimítására irányuló hazai közvetítői tevékenységnek azonban vannak már kedvező tapasztalatai.

A mediáció viszonylag új terület a neves német nemzetközi ügyvédi irodalánc, a Freshfields Bruckhaus Deringer praxisában is. A Magyarországon az Oppenheim és Társai Ügyvédi Irodával együttműködő cég külföldi jogi tanácsadója Ulrike Rein elmondta: újdonsága ellenére már ügyeik nem kis hányadát teszi ki a közvetítői munka: közigazgatási jogi és peres részlegük eseteinek 25 százaléka mediáció. Egyik frankfurti ügyvédjük kizárólag ezzel a területtel foglalkozik az ügyfelek nagy megelégedésére. Osztrák irodájuk - egyebek közt - a nemzetközi mediációra koncentrál: ez idő tájt például egy cseh, osztrák és amerikai vállalatok közötti konfliktust igyekszik megoldani.

Ulrike Rein a közvetítés előnyét abban látja, hogy a vita elrendeződik, és nincs nyertese, vesztese, mint mondjuk egy választott bírósági ügyben, amelynek kimenetele ugyan nem látható előre, de annyi bizonyos: egyik fél jól, a másik rosszul jár. A mediáció eredményeként viszont valamenynyi vitázó úgy érezheti, hogy nem veszített, hanem - bár kompromisszumok árán - nyert. Ez különösen hasznos hosszú távú együttműködéseknél, amelyeket aligha lehet tovább folytatni, ha a partnerek egyike vesztesként, a másik nyertesként hagyja el a tárgyalótermet. Fontos szempont az is: a sikeres mediációval a felek maguk hoznak létre egy szerződést, és nem a bíró diktálja az ítéletet. Az ügyvédnő úgy találja: a felek gyakran üzletembereket kérnek fel mediációra, hiszen annak eredménye piaci megállapodás. Ennek elősegítése során pedig egy üzletember sokkal kreatívabb ötletekkel tud előhozakodni, mint egy jogász. Az idő szintén lényeges tényező: a választott bírósági ügyek nemegyszer elhúzódnak, esetenként olyan hosszú időt is igénybe vehetnek, mint egy elsőfokú bírósági eljárás Magyarországon.

Vélekedése szerint egy mediálási törvény nem hozna változást munkájukban. Az igazságügyi minisztériumi törvényjavaslatban előírt közvetítői regisztráció azonban nem feltétlenül segítené elő a békéltetés népszerűsítését, hiszen a mediátor - különösképpen igazságügyi - függetlensége bizalomerősítő tényező - állítja. Szerinte a referencia a legjobb alap arra, hogy valaki ilyen munkát sikeresen folytasson. A Freshfields hálózatán belül is azok az ügyvédek kapnak mediációs megbízást, akik már kellő tapasztalatal rendelkeznek e területen. Ulrike Rein bizonyos abban, ha lesz is törvény, és netán regisztráció, az ügyfelek változatlanul azokat fogják megkeresni, akikhez eddig eredménnyel fordultak, tehát nem tartja valószínűnek, hogy elsősorban a hivatalos listáról választanak majd.

Eörsi Mátyás, akinek Consensus elnevezésű cége egyike az első hazai, kizárólag mediálással, különösképpen üzleti békéltetéssel foglalkozó vállalkozásoknak, rossznak tartja a törvényjavaslatot és a békéltetők esetleges nyilvántartását. Hangsúlyozza: a mediálás lényege, hogy annak legitimációja és ereje a felek akaratából fakad. Ezt törvény nem tudja sem pótolni, sem helyettesíteni, viszont képes arra, hogy szükségtelen követelmények állításával túlformalizálja és így tönkretegye az intézményt. Törvény helyett annál inkább szükséges a megfelelő marketing, hiszen egy valóban új szolgáltatásról van szó, amelynek piaci bevezetésén sok múlik.

A bevezetéssel esetében nem volt gond: irodája az első hónapokban szépen fellendült, napi 4-5 megkeresést is elkönyvelhetett. Figyelemre méltó, hogy egyetlenegy sem indult klasszikus mediációként, azaz mindkét fél együttes kérelmére. Reá várt a feladat, hogy ügyfelével a vita másik részvevőjét megkeresse, felajánlja a pereskedés nélküli megegyezés útját, a békéltetést. Akadt, aki jónak találta a lehetőséget és elfogadta, akadt, aki nem.

Alapvetően vállalkozási és társasági szerződésekből eredő vitákat simított el, olykor mindössze egy-két, máskor több tárgyalás után. Személyes ügyekben is folytatott békéltetést. Úgy tapasztalta: az üzleti konfliktusokban egyszerűbb a dolga, mert azokban az ügyfelek racionálisabbak, kevésbé hátráltatják érzelmek, indulatok a megoldáskeresést. A legnagyobb kihívást eddig az a két ügy jelentette, amit már-már a bíróságról terelt vissza a peren kívüli megegyezés útjára. A konszenzuskötések ára a peres költségek néhány százalékát teszi ki, az esetleg szükséges szakvélemények díján felül.

A reklámozás abbahagyása után, idővel apadt az érdeklődés a mediáció iránt. Manapság havonta egy-két megbízást kap. Kétségkívül, politikusi elfoglaltsága gátja a jó üzletmenetnek, idejéből több ügyre nem is futná. De - elképzelése szerint - hamarosan újra felfuttatja a forgalmat. Addig is szükségét érzi a tanulásnak, ezért szívesen részt venne a mediálással kapcsolatos tanfolyamokon, tapasztalatcseréken.

Kende Katalin