Magyarországon az állásukat változtató felsőfokú végzettségű szakemberek (közép- és felső vezetők) közel kétharmada a korábbinál alacsonyabb bérért áll ismét munkába. E folyamat általában illeszkedik a világtendenciákhoz - fogalmazott Cservenyák Tamás, a DBM nemzetközi karrier-tanácsadó cég magyarországi képviselője. Nem biztos azonban, hogy ez minden esetben kényszerű választás. Érdemes megnézni, hogy az új pozícióban a bér mellett milyen egyéb tényezőket értékelhet a szakember - fűzi hozzá Bárkányi Norbert, a Great & Young Consulting ügyvezető igazgatója. Tapasztalata szerint a bérmelléki juttatások, illetve a kedvezőbb karrierkilátások is magyarázatul szolgálhatnak, bár az esetek többségében - kiváltképp a támogató jellegű középvezetők esetében - a bércsökkenésbe történő beleegyezés kétségtelenül kényszerű döntés eredménye.

A világszerte mintegy 330 ezer, Magyarországon tavaly pedig 300 munkavállaló karrierváltását támogató DBM saját felmérésében úgy találta, hogy az elbocsátásoknál Európában átlagosan fizetett 43 hétnek megfelelő végkielégítés magasabb a 35 hetes világátlagnál. A magyar tapasztalatok azonban csak 4-26 hetet mutatnak, s csak méltányosságból, illetve a kollektív szerződésben rögzítettek alapján haladhatják meg ezt az értéket.

Bárkányi Norbert fontos szempontnak látja a végkielégítés meghatározásánál azt, hogy a szerződéskötéskor milyen a menedzserek alkupozíciója, vagy az alkalmazó vállalat tulajdonosi szerkezete. A végkielégítés mértékét befolyásolja a cég belső kultúrája, valamint az iparági specifikumok is. Tapasztalata szerint manapság sokszor olyan esetben is hírértékű egy-egy végkielégítés - akár politikai felhangokkal -, amely a fizetéshez mért arány tekintetében nem is rendhagyó.

A magyar piacon a pénzügyi szektorból és a fogyasztási javak iparágából jelentkezőknek csupán a fele tudott a szakmán belül munkát találni, ők a közszférában, a gyártó- és építőiparban, valamint a szolgáltatások területén helyezkedtek el - számol be tapasztalatukról Cservenyák Tamás. Felmérésük szerint a technológiai szektor képes volt feszívni a szakmán belülről érkezőket.

Világviszonylatban a munkahely-változtatásra kényszerülők 71 százaléka kap újból főállású megbízást, 13 százalékuk pedig saját vállalkozást indít. A fennmaradó 16 százaléknyi csoportba például a vállalkozási formához nem kötődő szabadúszók, valamint a nyugdíjba vonuló, mellékállásban dolgozók tartoznak. Európában, s így Magyarországon is az újrafoglalkoztatás dominál, tízből legalább nyolc jelölt főállású munkavállalóként kap újból feladatot. A saját vállalkozás indítása, illetve az alternatív formák részaránya ennek megfelelően valamivel csekélyebb.

Mráz Dániel