Az orosz piacnak többek között az a legnagyobb előnye, hogy a gyártók nagy, 500-as, vagy ennél nagyobb szériákat tudnak előállítani, ennélfogva a fajlagos költségeik kisebbek - magyarázza a Magyar Ruhagyártók Egyesülésének elnöke, aki egyben az Elegant Design Rt. elnök-vezérigazgatója. Medgyessy Ildikó elmondása szerint az oroszországi előrenyomulás egyfajta kényszer is, hiszen a hazai ruházati iparnak előre kell menekülnie, új partnerek, új piacok után kell néznie. Köztudott, hogy a tőke az olcsóbb munkabérű országokba igyekszik, s bár a nyugati bérmunka továbbra is döntő részét adja a hazai ruházati cégek megrendeléseinek, s ezekre a megrendelésekre lehet számítani, érezhető a tőkeelszívó hatás a környező államok - Románia, Ukrajna, Csehország, Szlovákia, Bulgária, Lengyelország - részéről, az ázsiai országokról nem is beszélve.

Ezzel összefüggésben a Magyar Könnyűipari Szövetség főtitkára felhívja a figyelmet: ahhoz, hogy a magyar konfekcióipari cégek újra meg tudják vetni a lábukat az orosz piacon, a magyar vállalatoknak fokozatosan át kellene térniük a bérmunkáról a saját termékek gyártására. Már csak azért is, hogy fel tudjanak készülni arra az időszakra, amikor - éppen az említett elszívó hatás miatt - esetleg kevesebb lesz már a bérmunka-megrendelés. Cseh József utalt arra, hogy a vállalatok kapacitásainak jó részét jelenleg leköti a bérmunka, ezeknek az arányoknak a megváltoztatása azonban nem megy egyik napról a másikra, nem utolsósorban a saját gyártás hatalmas forgóeszköz-igényessége miatt. Nyilvánvaló, hogy a saját termékek értékesítése sokkal jövedelmezőbb, mint a bérmunka, ezért a gyártók - alapos piackutatás után - akár hitelt is felvehetnek, s ebben kormányzati szerepvállalásra is szükség lehet.

A magyar ruházati ipar oroszországi exportja a 70-es évek végétől nagyjából a 80-as évek végéig volt a csúcson, nemcsak a nagy szériáknak, hanem az állami támogatásnak köszönhetően is. Ez az árkiegészítő konstrukció azonban a 80-as évek második felében megszűnt, a konfekcióipar már akkor elkezdte csökkenteni oroszországi exportját, s fokozatosan a bérmunka felé fordult. A rendszervált-ást követően az orosz piac gyakorlatilag összeomlott, s ez kihúzta a talajt a hazai textil-, illetve textilruházati ipar alól: a textilipar gyakorlatilag megszűnt, s a ruhaipar is csak azért tudta megőrizni a pozícióit, mert a bérmunka révén hagyományosan sok szállal kötődött a nyugati cégekhez, így az orosz piacon felszabaduló kapacitásokat részben át tudta irányítani ebbe az irányba.

Napjainkban pedig úgy fest a dolog, hogy az oroszországi textilruházati kivitel olyan elenyésző, hogy igazából nem mérhető - állítja Lukács Jánosné, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület főtitkárhelyettese. Ő úgy látja, hogy az orosz ügyfelek - akik korábban igencsak szerették az akkoriban számukra a nyugati színvonalat jelentő magyar ruhákat - az elmúlt tíz év alatt elfelejtettek bennünket, s véleménye szerint egy piacra visszakerülni nehezebb, mint egy új piacot megszerezni.

Az Elegant Design elnök-vezérigazgatója úgy véli, hogy van mit keresnünk az orosz piacon, de azt tudnunk kell, hogy a minőségi követelmények gyakorlatilag ugyanolyanok, mint Nyugaton. Medgyessy Ildikó szerint a másik fontos szempont, hogy a fizetési feltételeket pontosan meg kell határozni, nyitottan nem szabad szállítani. Az Elegant Design Rt.-nek egyébként két éve van orosz partnere, évente 5-6 ezer darab női konfekciót szállít neki, s az apró lépések taktikáját követve bízik abban, hogy egyik vevő hozza majd a másikat. A nyíregyházai Diruváll Kft. ügyvezető igazgatója, Holp János is úgy látja, hogy van fantázia az orosz piacban, meg is tették a puhatolózó lépéseket, s bíznak abban, hogy a magyar miniszterelnök és az orosz elnök találkozója nyomán megindul valami.

Kvassinger Klára