A gyártók fizetik a hulladékszámlát
Magyarországnak a közeljövőben az elektronikus hulladékok kezelésében olyan rendszert kell felállítania, amely biztosítja a háztartásoktól való díjmentes begyűjtést és a kezelőhöz eljuttatást, valamint a nem háztartási elektronikus hulladékok begyűjtését is - mondta lapunknak Rábai Attila, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium hulladékgazdálkodási és környezettechnológiai főosztályának megbízott vezetője. A rendszer működését a gyártóknak és a forgalomba hozóknak kell finanszírozniuk.
A jelenlegi rendszer várható változásainak hátterében az ország uniós csatlakozása áll. Az elektromos és elektronikai hulladékokkal kapcsolatos gazdálkodási előírásokat az Európai Unió már hosszabb ideje próbálja irányelvbe foglalni. Az erről szóló tervezetek számos változatban készültek már el. Jelenleg ugyan nincs erre vonatkozó érvényes irányelv, de a legutóbbi tervezet a szakember szerint feltehetően nem fog jelentős változáson átesni a véglegesítéskor. Az irányelv lényege az újrahasználat, a hasznosítás és az anyagában történő hasznosítás arányainak meghatározása. A gyártók feladata lesz olyan rendszerek felállítása, amelyek biztosítják az elektromos és elektronikai termékek hulladékainak kezelését. A tagállamoknak biztosítani kell, hogy a gyártók - az elektromos és elektronikai termékek kategóriáitól függően - az elkülönítetten gyűjtött hulladékok 60-80 százalékát hasznosítsák, ennek 50-75 százalékát anyagukban. Valószínűsíthető, hogy a gyártók nem maguk fogják a gyűjtés, hasznosítás tevékenységét elvégezni, ennek a megszervezése és finanszírozása lesz a feladatuk, amelyet egyénileg vagy kollektív módon, például önálló szervezetek létrehozásával is megtehetnek. A magyar szabályozásnak is ezeket az elveket kell majd követnie, a rendszer egyébként több vonásában hasonló a csomagolásnál vagy az akkumulátoroknál tervezetthez.
Az elektromos és elektronikus termékek hulladékainak mennyisége ma Magyarországon nem ismert. Erre vonatkozó adatok nincsenek. A becslés alapja lehetne az évent e forgalomba hozott mennyiség, de a már nem használt elektronikai termékek jelentős része nem jelenik meg hulladékként, nem kerül be a hulladékáramba. Alkatrészként ugyanis igen jelentős a nem ellenőrzött felhasználás, emellett olyan a fogyasztás szerkezete, hogy az újonnan vásárolt készülékek mellett a háztartások a régi készüléket is megtartják. Az új készülék vásárlása bővítést, és nem minőségi cserét jelent.
A másik problémát az jelenti, hogy ez a termékkör rendkívül széles, és az értékesítési statisztikák felosztása sem olyan részletes, amelyre szükség lenne. Ezen kívül az importtermékek esetén a különböző vámkódok miatt is igen nehéz megbízható információhoz jutni, a számítógépek monitorai például nem azonosíthatók egyértelműen.
Mennyiségi jellegű adat az elektronikai termékek hulladékai közül csupán a hűtőgépekre és hűtőberendezésekre vonatkozóan van, ez a termékdíjrendszer keretében kötött szerződések alapján készül. Szervezett formában a hűtőgépeket és hűtőberendezéseket gyűjtik és hasznosítják. Vannak olyan társaságok, melyek számítógépek, monitorok, tévékészülékek, fénycsövek hasznosításával, ártalmatlanításával foglalkoznak, főleg cégek, irodák hulladékainak kezelését végzik.
Jelenleg nincs olyan szabályozás, mely kötelezné a gyártókat arra, hogy az elhasználódott, hulladékká vált elektromos és elektronikai termékeiket, azok hulladékát visszavegyék. Bár a hulladékgazdálkodásról szóló törvény a gyártói felelősség elvének érvényesülését hangsúlyozza, a gyártó visszafogadási kötelezettségét, csak azokra a termékekre, termékcsoportokra írja elő, melyeket külön jogszabály meghatároz.
