Az EU megháromszorozza a távmunkások számát

A kutatás azokra a kérdésekre keresi a választ, hogy az új kommunikációs lehetőségek teremtette globális gazdaságban, amikor a munka egyre inkább helytől függetlenné válik, miként alakul át a munkavégzés: mely országok lesznek a vesztesek, illetve a nyertesek. A nemzetközi távmunka ugyanis már jelen van életünkben - most még inkább csak a nyugati országokban - sokszor anélkül, hogy tudnánk róla.

Amikor például az AOL előfizetője Amerikában tárcsázza az ügyfélszolgálat számát, hívása egy Manila külvárosában létesített híváskezelő központba (call center) fut be. Az ott dolgozó több száz filippínó úgy ad felvilágosítást, hogy a telefonáló semmit nem érzékel abból: kérdésére több ezer kilométer távolságból kap választ. Az Amazon könyváruház ügyfélszolgálatát Újdelhiben mintegy száz indiai látja el, a francia cégek pedig nagy előszeretettel helyezik híváskezelő központjaikat Marokkóba. Az ügyfélszolgálati munka kihelyezése mellett a másik legnépszerűbb e-munkaterület az orvosi szövegek hangszalagról való leírása. Az ok: az USA-ban törvény írja elő, hogy az orvos és páciense között zajló mindenfajta kommunikációt írásban rögzíteni kell. De ugyanígy lehetne említeni a fordítást, a szövegbeírást, az adatkezelést, de akár még a virtuális titkárnősködést is.



Az Emergence-tanulmányban alapvetően négy csoportot határoztak meg:

>> Az otthonukban telemunkát végzők (telehomeworkers).

Ők olyan alkalmazottak, akik saját számítógépüket és telefonjukat használják munkavégzésre teljes vagy részmunkaidőben. Számuk a 2000. évi meglehetősen szerény 810 ezerről várhatóan hárommillió fölé emelkedik az Európai Unióban 2010-re.

>> Változó helyszínekről dolgozók (multilocational eWorkers).

Ebben a csoportban 2000-ben 3,7 millióan voltak, ők hol munkahelyükön, hol otthon, hol egyéb helyszíneken dolgoznak, számuk várhatóan 14 millióra növekszik 2010-re.

>> Egyéni vállalkozók (eLancers).

Ők üzleti szolgáltatásokat (könyvelés, menedzsment, szoftverfejlesztés, szerkesztés, adatkezelés stb.) nyújtanak ügyfeleiknek számítógép és telefon-összeköttetés felhasználásával. Számuk 1,45 millió volt 2000-ben, s nagyjából kétszer ennyien lesznek az évtized végéig.

>> E-munkára képes egyéni vállalkozók (eEnabled self-employed).

Az ebbe a csoportba tartozó telemunkások is egyéni vállalkozók azzal a különbséggel, hogy ők nem nyújtanak üzleti szolgáltatásokat. Számuk várhatóan 6,58 millióra emelkedik 2010-ben a 2000. évi 3,08 millióról.

A felmérés adatait összegezve megállapítható, hogy az évtized végére 27 millióan végeznek majd távmunkát az Európai Unióban a 2000. évi kilencmillióval szemben, s a legnagyobb növekedés a változó helyszínekről dolgozók csoportjában várható. Ez egyszersmind jelzi, hogy ez a kategória a e-munka legkívánatosabb formája, ez tetszik a munkavállalóknak és a vállalatoknak a legjobban. A munkavállalónak egyfajta biztonságot nyújt az állandó munkaszerződés révén, ugyanakkor nem kell attól tartania, hogy társadalmilag teljesen elszigetelődik. A munkáltatónak pedig azért előnyös ez az alkalmazási forma, mert rugalmas munkavégzést tesz lehetővé a számára, jelentősen javul a munka hatékonysága, s még az alkalmazottak lojalitását is kivívhatja.

A felmérésből az is kiderül, hogy az európai vállalatok több mint 40 százalékára jellemző, hogy valamilyen üzleti szolgáltatást egy távolabbi irodához kötött e-munka keretében végeztet el. Ez egyszersmind azt is mutatja, hogy az irodához kötődő e-munkát sokkal inkább előnyben részesítik a vállalatvezetők, mint a telemunka egyéni formáját. A kihelyezett üzleti szolgáltatások közül az első helyen áll a könyvelés, ezt követi a különböző menedzsmentfeladatok (tréning, személyzeti munka) ellátása, majd a szoftverfejlesztés, szerkesztés, kreatív alkotómunka, adatkezelés, gépelés, értékesítés.

Mindamellett számos - elsősorban munkajogi - kérdést kell még tisztázni ahhoz, hogy a távmunka tényleg bevonuljon a "munka világába". E tekintetben mérföldkő az a keretegyezmény, amit a napokban kötött az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) és három munkáltatói és szakmai szövetség - az UNICE, a CEEP és az UEAPME. Ebben szabályozzák a távmunkások jogait és munkafeltételeit. A keretegyezmény kimondja, hogy az otthon dolgozó alkalmazottaknak ugyanaz a munkaügyi védelem jár, mint a munkahelyen dolgozóknak, és hét külön területen részletezi a távmunkában dolgozók különleges helyzetét.

Magyarországon a munkavállalóknak mindössze egy-két százaléka dolgozik távmunka keretében. Nálunk egyelőre a vállalatvezetők vonakodnak bevezetni a távmunkát, bár olyanok már lennének szép számmal, akik szívesen dolgoznának otthonukban. Elsősorban szemléletváltozásra van szükség, hiszen a magyar vezetők szeretik szem előtt tudni munkatársaikat, mert úgy gondolják, hogy így jobban irányíthatók, ellenőrizhetők. Arra kell a vezetők figyelmét felhívni, hogy a távmunka során nincs szükség közvetlen irányításra, ellenőrzésre, a hangsúlyt a feladatok pontos megfogalmazására, a pontos teljesítésre, illetve a teljesítmények értékelésére kell helyezni.

Persze a szemléletváltozás még nem elég, nagyon is kézzelfogható, alapos számításokra van szükség ahhoz, hogy egy vállalatvezető számára kiderüljön: érdemes-e távmunkát igénybe vennie. Nyugaton ez már teljesen egyértelmű, mert ott az irodabérleti díjak messze meghaladják a kommunikációs költségeket, míg Magyarországon ezek a kiadások nagyjából egyensúlyban vannak. Mindenesetre a napokban aláírt megállapodás a kedvezményes internetezési lehetőségekről ösztönzőleg hathat a távmunkavégzésre, mint ahogy az a terv is, hogy csökkentik a magánfelhasználók számára a szélessávú internetezés díját is.

Magyarországon is vannak már kezdeményezések a távmunkára. Ezzel a céllal jött létre két évvel ezelőtt az In-Forrás XXI. Kht. távmunkafőiránya, s ezzel a céllal kötött a közhasznú társaság stratégiai szövetséget Magyarországon működő multinacionális informatikai cégekkel. Nálunk is terjedőben vannak a klasszikus távmunkák: a fordítás, a leírás, a virtuális ügyfélszolgálat, az ügyviteli teendők otthonról való intézése, webes munkák, sajtófigyelés.