Versenyképes az ágazat

Az élelmiszeripar tőkevonzó képessége a kilencvenes években jelentős volt, a cégek 99 százaléka ma már magántulajdonban van. Az állami tulajdonban lévő vállalatok megvételére a befektetők 1,3 milliárd dollárt fordítottak, s ekkora összegeket költöttek a vásárlást követően beruházásra, majd a termelés finanszírozására is. A világ legnagyobb multinacionális élelmiszer-ipari vállalatai - többek között a Nestlé, az Unilever, a Philip Morris, a Coca-Cola, a Pepsi, a British American Tobacco, a Cereol, a Danone, a Friesland, a Sara Lee, a Henkell and Söhnlein, a Cereol - céget vásároltak hazánkban. Piros László kiemelte: a sikeres privatizáció is hozzájárult ahhoz, hogy a régióban a csatlakozásra váró országokkal szemben hazánknak mintegy öt év előnye van, s az uniós tagság nem okoz majd sokkot az élelmiszeriparban. Az itt letelepedő cégek hatékony fejlesztéseket valósítottak meg, s előny az is, hogy a magyar vállalkozások is tanultak a multiktól. Jellemző, hogy az ott alkalmazott vezetési struktúrákat, módszereket többségük igyekezett átvenni. Az élelmiszeriparban 8400 vállalkozás működik, ezek közül a "derékhad", mintegy 120 vállalat adja a termelés 65 százalékát. Az elmúlt nyolc évben a beruházások több mint hetven százalékát ezek a cégek valósították meg.

A főtitkár szerint az ágazat erejét mutatja, hogy az elmúlt években nem rázta meg botrány a hazai cégeket. Az élelmiszer-biztonság megőrzése nemzeti érdek. Ezért az Éfosz szerint erőteljesebb hatósági intézkedésre van szükség, s a szürkegazdaságban tevékenykedő vállalkozásokat legalizálni kell vagy száműzni a piacról. A minősített higiénés előírások betartása az élelmiszeriparban éppoly fontos, mint a gyógyszerágazatban. A főtitkár leszögezte: amelyik vállalkozás a magyar élelmiszertörvény követelményeit teljesíteni tudja, az az uniós előírásoknak is megfelel. Az importtermékek forgalmazásánál szintén ügyelni kell arra, hogy a külföldről érkező termékek is megfeleljenek a magyar biztonsági szabványnak. Kedvező lehet, hogy a kormányváltást követően az FVM-ben egy élelmiszer-biztonsággal foglalkozó helyettes államtitkárt is kineveztek.

Az élelmiszeripar éves nettó árbevétele 2300 milliárd forint, s az össztermelés nyolcvan százaléka belföldön talál vevőre. A hazai üzletekben egy év alatt eladott termékek 92 százaléka magyar áru. A lakosság összkiadásának harmadát élelmiszer-vásárlásra fordítja. A mezőgazdasági árutermelés hetvenöt százalékát az élelmiszeripar hasznosítja, a rendszerváltás előtt ez a szám nem volt nagyobb ötven százaléknál.

Magyarországon az élelmiszeriparban a termelési érték 21,5 százaléka a bruttó hozzáadott érték, ez a szám az EU-ban 22,3 százalék, ami a magyar cégek versenyképességét bizonyítja. Az EU-csatlakozás sikere azon is múlik, hogy az élelmiszeripar jövedelmezőségét hogyan lehet javítani. A külföldi tulajdonú vállalatokat leszámítva ugyanis a cégek nyereségessége alacsony. 1992-2000 között az ágazat adózás előtti jövedelmezősége nettó árbevételre vetítve mindössze 2,06 százalék volt, míg az iparban ez az érték 33 százalékot tett ki. Különösen alacsony a jövedelmezőség az élelmiszeripar 46-47 százalékát adó hús-, baromfi-, zöldség-, gyümölcs- és tejfeldolgozásban. Ezeken a területeken nyolcéves átlagban a jövedelmezőség csak 0,5 százalék volt, s jellemző, hogy a dohány- és szeszipar 3-7 százaléka már "kiugró" eredménynek számít.

A következő három évben a zömmel magyar tulajdonban lévő vállalkozásoknak legalább 250 milliárd forint értékű beruházást kellene megvalósítaniuk. Az Éfosz szerint elengedhetetlen a 30 napos fizetési kötelezettség előírása, jelenleg ugyanis a hazai kereskedelem átlagosan 60 napra fizeti ki a szállítókat. Ez folyamatosan mintegy 250 milliárd forint követelésállományt, s legalább 35 milliárdos kamatkiadást jelent. Mivel az elmúlt években a hazai élelmiszer-ipari cégek exportja csökkent, reálisabb árfolyam-politikával s exporttámogatással segíteni kell a magyar cégek kivitelét. Az EU élelmiszeripara telített, így előtérbe került a keleti piacok visszaszerzése.