Bonyolult adózás a cégautók után

A cég tulajdonában lévő autókra - a feltételek függvényében - különböző adózási szabályokat kell alkalmazni. Először is a személyi jövedelemadó-törvényből kell kiindulni, amely természetbeni juttatásnak minősíti a kifizető tulajdonában lévő személygépkocsi magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelmet. Jelen esetben a magáncélú használat azt jelenti, hogy az alkalmazott az autót akár állandó, akár eseti jelleggel személyes céljaira is használja. Tehát ahhoz, hogy a magáncélú használat megvalósuljon, elegendő, hogy munkába járjon a cégautóval a dolgozó, még arra sincs feltétlenül szükség, hogy állandóan így járjon, elég, ha csak eseti jelleggel teszi ezt. Ugyanakkor ha dokumentumokkal igazolják, hogy a cégautót munkaidőn kívül a vállalkozás telephelyén vagy székhelyén tárolják, akkor az adóhatóság is könnyebben meggyőzhető, hogy a cégautót magáncélra nem használják. Persze vannak gyanús esetek: ilyen például, ha véletlenül a dolgozó lakóhelyének közelében bérelnek egy garázst a cégautónak? Előfordulhat az is, hogy egybeesik a vállalkozás székhelye és a magánszemély lakóhelye, ami nem jelenti azt automatikusan, hogy magáncélra is használja a személygépkocsit, hiteles útnyilvántartással könnyen bizonyítható az ellenkezője.

Az szja-törvény szerint amenynyiben a cégautót magáncélra is igénybe veszik, a kifizetőnek havonta cégautó adója jogcímen - a gépkocsi beszerzési árától és a beszerzés óta eltelt időtől függően - 1500-40 000 forint közötti adót kell fizetni, sőt ehhez 1999 óta még százalékos egészségügyi hozzájárulási (eho-) fizetési kötelezettség is kapcsolódik. Ez utóbbi összege a cégautó adójának 25 százalékával egyezik meg. Ugyanakkor az szja-törvény azt is megengedi, hogy a magáncélú használat esetén se kelljen cégautóadót fizetni abban az esetben, amikor a magánszemély a kifizetőnek térítést fizet. Ezen térítés összegének azonban el kell érni legalább a magáncélú használat során futott kilométer-mennyiség alapulvételével, az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagárral számított üzemanyagköltséget, vagy a számlák alapján számított üzemanyagköltség és a 3 forint/kilométer általános személygépkocsinorma-költség alapulvételével kiszámított összeget. Ugyancsak nincs szükség cégautó után szja- és eho-fizetésre akkor, ha a magánszemély a magáncélú használatra jutó üzemanyagot saját maga vásárolja meg, és a kilométerenkénti 3 forintot megfizeti.

A cégautók ellenőrzése során az egyik leggyakoribb hiba az volt, hogy a vállalkozások ugyan használták a személygépkocsit magáncélra, ám szja-t és ehót nem fizettek ennek fejében. A cégautók ellenőrzése nem volt kiemelt ellenőrzési téma az utóbbi években az APEH-nál, általában az átfogó ellenőrzések során vizsgálták ezt a témát, különösen akkor, ha viszonylag jelentős az adott társaságnál a cégautókkal kapcsolatban elszámolt költség, illetve ha ennek az adóvonzata sem elhanyagolható. Akadt olyan cég, ahol tíz gépkocsit használtak magáncélra is, ám cégautóadót egyik után sem fizettek.

Az szja-törvény rendelkezése szerint a magáncélú használatot a cégautóra vonatkozó körülményekből - így a szabályzatból, a szerződésből és az útnyilvántartásból - kell megállapítani.

Jellemző hiba volt a cégautók ellenőrzése során, hogy a vállalkozások vagy nem vezetnek útnyilvántartást, vagy ha vezetnek is, az sem felel meg a törvényi előírásoknak, illetve hogy bár a cég nem fizetett cégautóadót, mégsem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy a személygépkocsit nem használták személyes célokra. A magáncélú használat kizárását az adózó egyébként akkor tudja igazolni, ha pontosan vezeti az útnyilvántartást: rögzíti az utazás időpontját, célját, a felkeresett üzleti partnerek nevét, a megtett kilométerek számát. Az nem nagyon jellemző, hogy az adóhatóság az útnyilvántartásban feltüntetett üzleti partnereknél tájékozódna: tényleg járt-e ott az adott időpontban a vállalkozó. Ugyanakkor abban az esetben ez nem ritkaság, amikor magántulajdonú személygépkocsit használnak vállalkozási célra, s ily módon nagy összegű költségtérítéseket vesznek fel magánszemélyek. Valójában ezekben az esetekben inkább arról van szó, hogy munkabért adnak oda költségként, ily módon megspórolva a közterheket.

A személygépkocsit forgalmazó cégeknél gyakori, hogy a tesztautókat a dolgozók magáncélokra is használják, mégsem fizetnek utána cégautóadót. Az adóhatóság ezekben az esetekben a vállalkozások terhére szja-különbözetet állapít meg. A cégautóadót fizetők számára könnyebbséget jelent, hogy ha az szja-t és az ehót megfizetik, akkor egyrészt nem kell útnyilvántartással bíbelődniük, másrészt az autóval kapcsolatos költségek elszámolásában nem nagyon van felső határ, legalábbis ami a középkategóriájú gépkocsikat illeti.

Az adóhatóság a cégautók elidegenítésével kapcsolatban is észlelt visszaéléseket. Ilyenkor az a helyzet, hogy a cég megvásárolja a személygépkocsikat, majd egy idő után azt a dolgozóknak - többnyire vezető beosztásúaknak - értékesítették irreálisan alacsony áron. A vásárláson "bukott" összeget a cég társaságiadó-alapja volt kénytelen elnyelni. Előfordult, hogy ezen ügyletek lízingcégek közbeiktatásával bonyolódtak le. Az ellenőrök a revízió során megállapították: már a lízingügylet indításakor tudni lehetett, hogy ki lesz a magánszemély, aki a futamidő után alacsony áron megvásárolja az autót. Ilyen esetekben a revizorok természetbeni juttatást jegyzőkönyveztek, s annak tetemes közterheit is meg kellett a cégnek fizetnie.