Tízezres elbocsátások jövőre
Az idei 25 ezer után jövőre Magyarországon akár 35-40 ezer állás is megszűnhet, amire legutóbb hat éve volt példa - derült ki körkérdésünkből. Miközben folytatódik a hagyományos válságágazatok átalakítása (Dunaferr, szénbányászat), a globális trendek miatt is sokan kényszerülhetnek a Danone-hoz, az IBM-hez vagy a Flextronicshoz hasonló kapacitásleépítésre. A működési hatékonyság javítását sok cég (köztük a Matáv) - a minimálbér emelésére hivatkozva - részben alkalmazotti létszámának apasztásával kívánja elérni. A magasabb munkaerőköltség mellett a textil-, bőr-, ruha-, élelmiszer- és vendéglátóipart az egyre erősödő forint miatti bevételkiesés kényszerítheti nagyarányú elbocsátásra.
A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz közel álló forrásból úgy értesültünk, hogy a kormányzat megfelelő adatok híján még csak becslésekbe sem tud bocsátkozni az elbocsátandók számáról. A Foglalkoztatási Hivatalnál állítólag gőzerővel dolgoznak egy 2003 első hat hónapjára vonatkozó, nemrégiben készült felmérés kiértékelésén, ám adatokkal egyelőre ott sem tudtak szolgálni. Szakértők ugyanakkor megerősítették: nagyjából 30 ezer állás megszűnésével kell számolnunk az elkövetkező tizenkét hónapban, miután az eredetileg a munkaerő olcsósága miatt ideérkező befektetők sorra elhagyják majd az országot.
Az elbocsátások okai négy csoportba sorolhatók. A válságágazatnak számító vaskohászat vagy szénbányászat leginkább a megörökölt alacsony hatékonyság terheit nyögi. A Dunaferrnél ezt csak tetézi a globális piacon mind nehezebbé váló értékesítés. Rabi Ferenc, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint az árampiac 2003-as liberalizációja jelenti a legnagyobb veszélyt. Az idén nem volt létszámleépítés, de ha jövőre kizárólag piaci alapon dől el az egyes erőművek további működése, a mélyműveléssel kitermelt szenet égető, általában kisebb hatásfokú erőművek sorsa megpecsételődhet. Márpedig ez akár több mint ezer bányász utcára kerülését is magával hozhatja, ami további másfél ezer kiszolgáló-adminisztratív munkahely felszámolását is jelenti.
Az elbocsátók másik csoportját a világpiaci recesszió, visszaeső kereslet miatti termelésleépítés motiválta. Az édesiparban is a globalizálódás volt a leépítések fő oka: a gyártók szakosodása nyomán egy kézben összpontosuló fölös kapacitások megszüntetése vezetett elbocsátásokhoz.
A nemzetközi hatások fontosságát támasztotta alá Halbritter Mátyás, a Magyar Édességgyártók Szövetség és a Győri Keksz Kft. elnöke is. Szerinte az olyan nagy édesipari cégeknél, mint a Kraft, a Nestlé vagy a Danone, nem volt érdemi hatása a minimálbér-emelésnek, hiszen a legtöbb helyen a keresetek már egyébként is meghaladták az ötvenezer forintot.
A harmadik csoportot a hatékonyságukat többnyire tulajdonosi nyomásra javítani akarók alkották. A minimálbér-emelés költségnövelő hatása nyomán a Matáv és a Graboplast is megvált jó pár dolgozójától, ráadásul az előbbi azóta újabb, többezres létszámcsökkentést is beígért.
A legkisebb bér emelésére talán leghangosabban panaszkodó könnyűiparban már árnyaltabb a helyzet. Cseh József, a Magyar Könnyűipari Szövetség főtitkára, a Tisza Cipő Rt. igazgatóságának elnöke arra emlékeztetett, hogy miközben a textil-, bőr- és cipőiparban 2000-ben még 130 ezren dolgoztak öt főnél többet foglalkoztató cégeknél, tavaly decemberben már csak 123 ezren, az idén fél évkor pedig alig 112 ezren. Eszerint az év végéig akár 20-25 ezer állás is megszűnhet a teljes ágazatban. A két fő ok egymáshoz viszonyított jelentőségét érzékelteti, hogy míg a minimálbér emelése 8-10 milliárdos többletkiadást jelenthet az idén, az erősödő forint miatt 25-28 milliárdos lehet a nyereségcsökkenés.
A kiemelten nagy élőmunka-igényű ágazat kettős szorításban őrlődik: miközben a bérköltségek emelkednek, az exportbevétel egyre kevesebb forintot ér. Míg a saját, önálló terméket előállítók importalapanyag esetén az erősödő árfolyam miatt némi költségcsökkenést is érezhettek, az előre euróban beárazott bérmunkából élők teljesen kiszolgáltatottak. A cégek 2001-ben már minden trükköt bevetettek, ezért csökkent csak hétezerrel dolgozóik száma. Mostanra azonban elfogyott a tartalék, így jóval nagyobb lesz a leépítés: jövőre akár 35-40 ezren is állás nélkül maradhatnak, hiszen a bérmunkamegbízás keletebbre "vándorol".
A negyedik csoport - például a szálloda- és vendéglátóipar - leginkább az erős forint kedvezőtlen hatását érzékeli. Niklai Ákos, az Idegenforgalmi Munkaadók Országos Szövetségének elnöke és a Kárpátia Étterem Kft. ügyvezetője szerint az idén a vendéglátásban 3-4 százalékos leépítést hajtottak végre, a terrortámadások, az apadó utazási kedv és az erősödő forint miatt.
A tartósítóipar is gondokkal küzd: Temesfői István, a Globus Konzervipari Rt. főtulajdonosa és elnöke úgy tájékoztatott: ágazati szinten komoly terhet jelentett a minimálbér emelése is, ám még ennél is nagyobb a veszélye annak, hogy az exportálók jövőre a korábbinál kisebb mennyiségre kötnek csak termeltetési szerződést. Ha ugyanis ez megtörténik, hiába gyengül később a forint: a termelés visszaesik, s ez az élelmiszeriparban több ezer, a mezőgazdaságban pedig több tíz ezer ember munkahelyébe kerülhet.
