Javuló középvállalati eredmények
A rendszerváltozást követő vállalatalapítási hullám időszakán már túljutott Magyarország, a közepes cégek helyzete a nagyvállalatokéhoz hasonlóan megszilárdult. A nemzetgazdaság további növekedése szempontjából a kulcskérdés tehát most az, hogy mennyire sikerül a közép- és kisvállalatok helyzetét, gazdálkodását feljavítani, hogy ezáltal képesek legyenek hatékonyság és versenyképesség tekintetében helytállni a megnyíló uniós piacokon.
Ennek figyelembevételével állította fel a bruttó hozzáadott értékhez való hozzájárulás alapján a száz legjobban szereplő hazai középvállalat rangsorát az Ecostat, ezek helyzetének értékelése iránymutató ugyanis a teljes magyar vállalati kör számára.
A középvállalatok pontos száma jelenleg 5614. A törvényi előírásoknak megfelelően ezen szereplőknél a foglalkoztatotti létszám 50 és 249 fő között alakul, a vállalatok saját teljesítménye pedig az 1-4 milliárd forintos tartományban található. A tanulmány szerint a százas élbolyban az adózás előtti eredmény átlagosan félmilliárd forint körül alakult, az egymilliárdos eszmei határt csak két társaság lépte át, veszteséget szintén csak néhányan jelentettek. Ezen cégek kétötödénél százszázalékos a külföldi tőke aránya, és jellemzőjük az igen magas, átlagosan 75 százalék körüli exportarány. Bár a külföldi tulajdonlás és a külpiacok forgalmi aránya igazándiból nem mutat szoros kapcsolatot, az idegen ajkú befektető elvárásaival és kapcsolatrendszerével sokszor sarkallja a társaságot a nemzetközi megméretésre.
A GDP-hez való hozzájárulás tekintetében kevésbé a saját vagyon, mint inkább a saját árbevétel az irányadó, hiszen a "legvagyonosabb" társaság csak a 35. helyre rangsorolta magát értékteremtés szempontjából. A létszámadatok sem mutatnak egyértelmű korrelációt; a többség ugyan 150 fő felett foglalkoztat, de a fejlesztőcégek gyakran száz fő alatti létszámmal is bebocsátást nyertek az élcsapatba.
A tíz legjobban szereplő társaság közül hat szolgáltató, négy pedig a gép-, illetve az építőipar területén tevékenykedik. A száz legnagyobb cégen belül 46 százalék a feldolgozóipar aránya, szembetűnő továbbá, hogy 13 építőipari és 33 gazdasági szolgáltató- és tanácsadó cég került a listára.
Bár az Ecostat rangsora szám szerint csak kevesebb mint két százaléka a teljes hazai középvállalati körnek, a GDP-hez való hozzájárulásuk hét százalékra, az eszköz- és létszámállományuk alapján mintegy három, adózott eredmény alapján pedig tíz százalékra tehető. Ha pedig a középvállalatok nemzetgazdaságon belüli súlyát vizsgáljuk, elmondható, hogy vagyonuk és teljesítményük alapján minden ötödik forint itt termelődik meg. Ez az arány pedig a piacgazdaság alapvető viszonyainak kialakulása óta, lényegét tekintve, változatlan. A módosulásban ma már leginkább csak a nagyvállalatok szétválása, a kisvállalkozások egyesülése játszik szerepet, illetve évről évre megmutatkoznak az éppen lendületesen fejlődő iparágak gyorsan felnövekedett szereplői is.
A Magyarországra érkezett külföldi működőtőke 17 százalékban talált befektetési célpontot a középvállalatokban, tavaly némi növekedés volt megfigyelhető, a világgazdasági folyamatok következményeként azonban az idén már stabilizálódott ez a részarány. A belső vállalati erőforrások ráadásul már kimerülőben vannak, a készleteket a cégek minimálisra szorították, és a beruházási hajlandóság is alacsony.
Bár a középvállalatok eredménymutatói és termelékenysége érezhetően kedvezőtlenebb a nagyvállalatokéhoz viszonyítva, 2001-ben a változás fordított előjelű volt. A középvállalatok gyorsabban alkalmazkodtak a romló piaci körülményekhez, erről tanúskodik, hogy adózott eredményük összességében 40 százalékkal emelkedett.
Bár nemzetgazdasági súlyuk húsz százalék körül alakul, az exportból csak kevesebb mint 13 százalékban részesednek a középvállalatok. Ennek magyarázata az ágazati struktúrában és a szolgáltatócégek magas arányában keresendő. Igaz azonban az is, hogy termékeik általában kevésbé korszerűek, nem tudnak átütő külpiaci marketingstratégiát finanszírozni, nem szívesen vállalják az új környezet jelentette kockázatot, és az emberi erőforrás sincs az országhatáron kívüli tevékenységre megfelelően kiképezve - állapítja meg az Ecostat. Fontos tényező a tőkeellátottság hiánya, erre következtethetünk abból a tényből is, hogy az eredménykimutatásokban az üzemi eredmény összege gyakran meghaladja az adózás előtti eredmény értékét, azaz a pénzügyi műveletek nettó veszteséget hoznak. Ennek fő magyarázatát pedig a hitelek után fizetendő kamatmennyiség és a szabad pénzeszközök utáni kamatbevétel különbsége jelenti. (MDE)
