Nemzeti kincs az emisszió

Az üvegházhatású gázok (ühg)-kibocsátás csökkentése érdekében létrejött nemzetközi összefogás fontos állomása a kiotói jegyzőkönyv, melynek jövője az USA távolmaradása miatt kérdéses, jelenleg Kanada és Oroszország döntésén múlik, hogy a jegyzőkönyv hatályba léptető feltételei teljesülnek-e. Ettől függetlenül az EU éghajlat-politikája határozottan a kiotói elveken alapszik. Az EU15 vállalta, hogy az ühg 1990-es kibocsátási szintjét a 2008-2012 közötti évek átlagában 8 százalékkal csökkenti. Magyarországnak ugyanerre a vállalási időszakra 6 százalékkal kell csökkentenie az 1985-1987-es átlagos kibocsátási szinthez képest az ühg-emisszióját.





>> Négy rugalmassági mechanizmus



A kiotói jegyzőkönyv négy úgynevezett "rugalmassági mechanizmust" ismer el, amelyeket az aláírók a vállalások teljesítése érdekében alkalmazhatnak: a buborék, együttes végrehajtás (JI, joint implementation), a tiszta fejlesztés (CDM, clean development mechanism) és a nemzetközi kibocsátáskereskedelem (ET, emissions trading). Már ma is működik az EU buborék- (az EU 8 százalékos csökkentési vállalásának a tagországok közötti újrafelosztása), valamint az a két bilaterális projektalapú mechanizmusa, amely közvetlen éghajlat-védelmi fejlesztési beruházásokat jelent a befogadó ország számára, és a beruházás által elkerült kibocsátás (carbon credit) adminisztratív kormányközi megállapodás útján való megszerzését a beruházó ország számára (CDM, JI). A forgalmazható kibocsátási engedélyeken alapuló kereskedelmi rendszer kialakulásával pedig gyakorlatilag tőzsdei tömegáruvá válik valamenynyi üvegházhatású gáz kibocsátása karbon- vagy szén-dioxid-egyenértékben kifejezve. Mivel az üvegházgázok kibocsátásának helyszíne globális szempontból közömbös, ezért a vállalást tevők megkereshetik azokat a lehetőségeket a Föld bármely országában, ahol a kibocsátás csökkentésének megvalósítása a legolcsóbban történhet meg.

Magyarország szempontjából az EU éghajlat-politikája meghatározó. Az EU-tagországok közösségi szinten elfogadtak 2001-ben egy éghajlatvédelmi intézkedési csomagot, amely különböző eszközökkel kívánja az ühg-kibocsátás csökkentést megvalósítani. Ezek közül a legnagyobb hatású kezdeményezés az EU irányelvtervezete az üvegházhatású gázok kereskedelméről (COM[2001]581). A tervezet legfontosabb sarokpontjai: a kibocsátási mennyiség felső határának meghatározása és ezen belül szabad átruházhatóság, kötelező részvétel előírása a meghatározott vállalati kör számára, jogi kikényszeríthetőség biztosítása, bírság a nem teljesítőknek.





>> Cserekereskedelem a kvótákkal



Mivel Magyarország 2004-re várhatóan EU-tagállam lesz, az EU-direktíva két szabályozási periódusában (2005-2007 és 2008-2012) megjelölt kötelezettségek a következő tevékenységeket végző magyar vállalatokat is érinteni fogják (bizonyos termelési kapacitások felett): tüzelőberendezések vagy kokszolókemencék üzemeltetése, olajfinomítás, vas- és acélgyártás, cement-, üveg-, kerámia- és papírgyártás.

A villamosenergia-termelés jelentős, a szén-dioxid-kibocsátás legalább felét kitevő hozzájárulásával és könnyű szabályozhatóságával az irányelvtervezet középpontjában áll. A direktívatervezet hatálya alá tartozik gyakorlatilag minden villamos erőmű, hiszen az alsó kapacitás korlátként megszabott bemenő hőteljesítmény 20 MWth.

A vállalatok névre szóló engedélyt kapnak (permit), amely kötelezi őket, hogy éves szén-dioxid-kibocsátásuknak megfelelő mennyiségű kvótájuk (allowance) legyen, és évente a hatóságoknak ezeket benyújtsák. A kvóta átruházható, egy tonna szén-dioxid kibocsátására szól, az egész EU-ban egységes, és minden tagállam köteles elfogadni. A kvóták vállalatok közötti szétosztására minden tagállamnak allokációs tervet kell készítenie, amit a bizottság hagy jóvá. A bizottság a kezdeti kvótaallokáció uniós szintű harmonizációját szeretné megvalósítani, de jelenleg ez ügyben még éles vita folyik az Európai Parlament, a bizottság, a tagállamok és az érintett iparágak lobbiszervezetei között. A kezdeti kvótaallokáció után bárki részt vehet a kereskedésben, azaz minden természetes és jogi személy vásárolhat kvótát. Az időszakon és az EU-n belül a kereskedésnek semmiféle adminisztratív akadálya nem lesz.





>> Megtakarítást is ígér a szabályozás



A hazai erőművi szektor számára a szabályozás nem feltétlenül jelent nagy anyagi terhet, mert olyan kibocsátáscsökkentési lehetőségei vannak, melyek révén az energiatermelés hatékonysága is javul. Ezeket a beruházásokat a legtöbb hazai erőmű sokkal olcsóbban tudja végrehajtani, mint európai versenytársai. Ebből adódóan a szén-dioxid-kvóta piacán akár nettó eladói pozícióba is kerülhet, és hasznot húzhat a szennyezési jogok eladásából. A bizottság becslése szerint az EU15-ök a következő tíz évben megvásárolni szándékoznak öszszesen mintegy 2600 Mt szén-dioxidot, vagyis a mai árakon az európai karbonpiac mintegy 10-13 milliárd eurósra becsülhető.





>> Fórum a hazai érintetteknek



Kérdés persze, hogy a magyar állam ingyenesen a vállalatok rendelkezésére bocsátja-e a teljes szén-dioxid-kibocsátásuknak megfelelő kvótamennyiséget. Mivel Magyarországnak is van csökkentési vállalása, melynek felelőssége végső soron az államot terheli, azt is figyelembe kell venni, hogy az ország kiotói vállalását nem sodorja-e veszélybe a kötelezett vállalati kör teljes kibocsátásának ingyenes allokációja. Jelenleg ugyan még a 90-es évek ipari recessziójából adódó kibocsátáscsökkentési többletünk meghaladja a 6 százalékot, a szokásos üzletmenetre vonatkozó előrejelzések szerint azonban az ország a megszabott korlátot akár túl is lépheti az ötéves teljesítési időszakra.

Ahogy azt számos tanulmány bizonyítja, az országnak jelentős mennyiségű energiahatékonyság-növelő potenciálja van, ami végső soron értékesíthető szén-dioxid-csökkentésre váltható. Ezért átfogó nemzeti szén-dioxid-elhárítási stratégia kialakítása szükséges az elérhető haszon minél jobb kiaknázása érdekében. A Magyar Energia Hivatal ennek a munkának a támogatására hozta létre a Magyar Karbonkereskedelmi Fórumot az érintett tárcák, vállalatok, tanácsadó vállalatok és nem kormányzati szervezetek bevonásával. A fórum célja, hogy áttekintse a szabályozási alternatívákat, információt szolgáltasson az érintett vállalatok számára, és segítséget nyújtson a szabályozási időszakra történő felkészüléshez.