Az élet sója: sors és emberség

"A Himalája egy hegyfilm. Nemcsak azért, mert a cím és maga a hely azonnal adja ezt a hasonlatot, hanem mert elképeszt, megrémít és boldoggá tesz."

(Patrice Leconte, rendező)



Ez nem dokumentumfilm, hanem fikció, mese a Himalája meredek vidékéről, ahol az árpaföldek lankái között élt egyszer egy nagy család, hol boldogságban, hol pedig keserves munka közepette. A só jelentette számukra az életet, az erőt, a boldogulást, amelyet minden évben ők maguk termeltek ki, majd cseréltek el gabonára messze, nagyon messze, a hegyek lábánál, a gazdagon termő nepáli völgyekben.

A hosszú, fáradságos út az otthontól a völgyekig komoly próba elé állította e törékeny, ám annál kitartóbb embereket, akik minden áldott évben a túlélés hőseivé váltak. Lépésről lépésre haladhattak csak a meredek úton, amelynek végén ott volt a kincs, amely néha elérhetetlenné vált, ha közbeszólt a halál?

Csodálatos történet, akár igaz is lehetne, ám a film készítői hangsúlyozzák: ez a produkció kitalált elemekből áll, életszagú képekkel színesítve, amelyeket a Vándormadarak stábja kreált.

A megérdemelt César-díj az operatőri munkát és a filmzenét dicséri, ám kihagyhatatlan az elismerésből maga a rendező (Eric Valli, aki éveket töltött Tibetben, ahol minden napját a filmben szereplő emberek között töltötte) és a producer, Jacques Perrin. Ez utóbbi név a garancia: a Mikrokozmosz producereként, illetve a Vándormadarak rendezőjeként már bizonyította fogékonyságát és érzékenységét. (A forgalmazó SPI is tudta a dolgát: megfelelő helyen és időben tálalta "gyermekét".)

Megkapó, hogy a film szereplői közül csupán egy játszott már korábban filmben, a többiek éppolyan egyszerű emberek, amilyeneket alakítanak. A Himalája tulajdonképpen egy vezér gyermekkorának rajza, egy tőlünk távol élő közösségre vetett pillantás.

A magasban, ahol nem nőnek fák, az emberek ugyanazokat a drámákat hordozzák, ugyanazok a vágyak vezérlik őket. Messzire mennek kalandot keresni, hogy aztán végül ugyanazt tapasztalják meg: a legszebb emlékek, a leggazdagabb tapasztalatok várják őket, életük meghatározó történései pedig mindig a másokkal átélt pillanatokról szólnak. (TA)

Tóth András