Konfliktuskezelés mediációval
Az üzleti kapcsolatokban - természetszerűleg - előfordulnak véleménykülönbségek, nézeteltérések, amelyek sok esetben konfliktushelyzethez, majd jogvitához, és nemegyszer ellenségeskedéshez vezetnek. Különösen ez utóbbi komolyan visszahathat az érintett cég gazdálkodására: bizonytalan légkört teremt, elvonja a vezetők figyelmét, és felemészti az erőforrások jó részét. Adódik tehát a következtetés: célszerű e konfliktusokat - vállalaton belül és kívül - mielőbb rendezni. Kérdés, a mai gyakorlat által kínált bírói út képes-e valóban hatékonyan elérni ezt a célt. Nem, de nincs jobb - gondolhatnánk, a hazai tapasztalatból kiindulva. A tényleges válaszadás előtt azonban érdemes a nemzetközi példákat és a magyar jogszabályok által kínált legújabb lehetőségeket is figyelembe venni.
A körvonalazódó alternatív megoldás a mediáció. Azaz a vitában álló két fél ellentétes álláspontjának összehangolásán, kompromisszumos megegyezés kimunkálásán fáradozó független közvetítő alkalmazása. Az angolszász országokban komoly múltja van ennek a konfliktusrendezésnek, és az EU több tagállamában is terjed ez az eszköz. Egy az idén március közepén hatályba lépett új magyar törvény a kedvező külhoni tapasztalatokat alapul véve itthon is megteremti a konfliktuskezelés ilyetén lehetőségét.
A mediációban való részvétel mellett számos érv sorakoztatható fel. Elég, ha csak a peres eljárás hazai gyakorlatában lévő anomáliákra gondolunk. Már az első tárgyalás kitűzésére is általában több hónapot kell várni, ezt követően a per évekig elhúzódhat, ráadásul gyakran az ítélet is végrehajthatatlannak bizonyul. Nem szólva arról, hogy a mediáció alternatívájának számító peres eljárásban a szituáció logikájánál fogva a felek mindent igyekeznek megtenni azért, hogy rontsák az ellenféllé vált másik személy kijelentéseinek hitelét. Játékelméleti megfogalmazással élve: a felek érdeke már korántsem az összhaszon maximalizálása, a cél, hogy az egyik nézet úgy váljék uralkodóvá, hogy teljesen kiszorítása a másikat. A helyzet jellemzően súlyos ellenszenvet szül, ami meggátolja a további együttműködést. A per vesztesének kikiáltott fél ráadásul büntetésként fogja fel az ítéletet, és mindent igyekszik is megtenni a végrehajtás akadályozására. Így azután az eljárás rendkívül hoszszadalmassá, idegőrlővé és költségessé válik, ráadásul az érdekütközés eredeti oka és motivációja sem nyer feloldást - fogalmaz a mediáció gyakorlatáról szóló tanulmányában Miklóssy Sándor Zoltán szakjogász.
A felsorolt problémákra sikeres működés mellett megoldást kínál az igazságszolgáltatás intézményrendszerének kiegészítő elemeként működő mediáció. Elsősorban akkor érdemes alkalmazni, amikor a két fél továbbra is együtt akar, illetve együtt kénytelen működni, de az adott időszakban nem képesek a párbeszédre. A mediátor ugyanis éppen ennek beindítására hivatott; önálló megoldásjavaslatai általában nincsenek, abban segédkezik, hogy a felek maguk formálják álláspontjukat és közösen jussanak el az egyezségig.
Egy ilyen folyamat általában a vitában álló felek mediálásra vonatkozó szándékának kinyilvánításával veszi kezdetét. Ezért fontos, hogy a felek tudomást szerezzenek a mediáció lehetőségéről. Ez az eszköz - a külföldi tapasztalatok szerint - eredendően két szinten jelent meg: a családi és munkaügyi pereknél, illetve államközi viták rendezésénél vált bevett gyakorlattá. Az üzleti életbe utóbb került át. Magyarországon még újszerű eszköznek számít, de a külföldi példákat látva minden bizonynyal a személyes és üzleti jellegű viták rendezésénél egyaránt gyorsan terjedő megoldás válhat belőle.
A vitában álló felek első lépése a mediátor kiválasztása. Az új magyar szabályozás szerint bárki betölthet ilyen tisztet, ha megfelel a kritériumoknak, ami egyetemi végzettséget és öt év tetszőleges területen szerzett tapasztalatot jelent, s azt, hogy feliratkozik az Igazságügyi Minisztérium listájára. A feleknek ugyanis független szermélyre van szükségük. (Innen kezdve pedig a cégek és személyek jogi képviselői csak a feleket elkísérve, továbbra is a felek oldalán állva vehetnek részt az egyeztetéseken.) Bár célszerű, hogy a reménybeli egyezség jogszerűségének biztosítása végett a mediálást végző személy jogilag képzett legyen, az ügyvédi státus korántsem garancia a jó mediátor személyére nézve. Az empátiának, a felek problémájának megértésére legalább akkora szükség van, sőt a megfelelő érvek és hajlandóságok jó ér-zékkel való kihangsúlyozása teheti igazán eredményessé a mediálást - fogalmazza meg tapasztalatait Krajnyák András ügyvéd, a mediációval is foglalkozó Dr. Asbóth-Dr. Biczi és Társa ügyvédi és szabadalmi iroda munkatársa. Minden bizonynyal a módszer terjedésével lesznek, akik "sztárrá válnak", de igazán ismert közéleti személyiséggé kevésbé, hiszen a mediáció egyik lételeme a bizalmasság.
A mediálás nem csak - a gyorsabb (néhány napos, hetes, esetleg hónapos) lefolyása miatt - költségkímélő módszere a konfliktusrendezésnek, jelentős megtakarítás származhat a magas perköltségek elmaradásából is. Egy üzleti típusú jogvita esetén a közvetítő megbízásának díja az Egyesült Királyságban naponta 500 és 3000 font között változik, de az egyéb természetű konfliktushoz nonprofit szervezetek is kínálnak mediátort. Alapvetően azonban az ügyvédi irodák és üzleti tanácsadók számára jelent lehetőséget a mediálás mint konfliktusrendezési eszköz elterjedése.
Fontos: a mediátor a folyamatért és nem az eredményért felel. Azt vállalja, hogy minden tőle telhetőt megtesz a felek megegyezéséért, de annak létrejöttére garanciát nem vállalhat. Ezt tükrözi a díjazás rendszere is: a mediálás terén már komoly tapasztalattal rendelkező angolszász világban ugyanis a sikerdíjas és a vitatott érték arányában történő javadalmazást etikátlannak tartják. A mediátor így is, úgy is ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, az eredmény pedig valójában a feleken múlik.
A mediációban részt venni kívánó felekben méltán vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi a biztosítéka az általuk esetleg majdan létrejövő egyezségnek. A válasz: elsősorban kettejük közös akarata, amely egyrészt az egyezségi megállapodásban foglaltak kölcsönös előnyeinek belátásán, másrészt a vállalt kötelezettségek teljesítésén alapszik.
A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény azonban a megállapodás komolysága érdekében következményeket is megfogalmaz. Így az egyezségi megállapodás után az eredeti vita dolgában bírósághoz forduló fél a per kimenetelétől függetlenül köteles viselni mindkettejük perköltségét. Egy tavalyi igazságügyi minisztériumi rendelet nyomán ez már nem az ügyérték 5 százalékában maximalizálódik, hanem a másik fél által ténylegesen megfizetett ügyvédi díjat jelenti.
Egyelőre kérdéses, hogy a mediálás végül mennyire válik a konfliktuskezelés általános megoldásává Magyarországon. A benne rejlő lehetőségek és a konfliktusban részt vevő felek igényei azonban rohamosan növekvő szerepet vetítenek előre. Távlatokban pedig megjelenik az USA néhány tagállama által folytatott gyakorlat. Ott a peres eljárások előfeltétele, hogy a felek igazolják, megkísérelték konfliktusukat mediációval rendezni, ám az sikertelennek bizonyult. A jogviták kezelésének ezen alternatívája ráadásul részben tehermentesítheti is a bíróságokat, így a ténylegesen pert igénylő ügyekben a döntés hamarabb születhet meg.
