"Életem legbonyolultabb feladata előtt állok"

>> A Forrás Rt.-nek jutott az a feladat, hogy egy több mint tízéves történet végére pontot tegyen. A kárpótlási jegy eddigi pályafutása meglehetősen hektikusan alakult. Milyen lesz a lezárása?

- Életem eddigi legbonyolultabb feladatának tekintem a Forrás Rt. vezetését. De bízom abban, hogy sikertörténet lesz. Ez számomra abban testesül meg, hogy egy átláthatóan működő, részvényesek érdekeit védő társaság jön létre. Ez az érdekegyeztetésre törekvő magatartás lehet a hozzájárulásom a sikerhez. Úgy vélem, a Forrás kínálata felkelti a jegytulajdonosok érdeklődését, ráadásul magában foglalja az osztalékfizetés lehetőségét és a kiszállás esélyét is. Bár a részvények árfolyama a tőzsde mindenkori állapotától függ.



>> Pontos adatok a mai napig nincsenek arról, mekkora jegytömeg van még a piacon. Úgy tűnik, az érdekeltek abban egyetértenek, hogy a 9 milliárdos Forrás-részvénycsomag elegendő lehet.

- A mostani cserének fel kell szívnia a piacon lévő jegytömeget. Az is igaz, hogy teljesen nem lehet bevonni a papírokat. Vannak folyamatban lévő eljárások, amelyek le nem zárt peres ügyekből fakadnak, de a jegyek zöme megmozdul a cserénél. Főként, hogy ehhez hasonló tranzakció 1996 óta nem történt. Az elmúlt hetek érdeklődéséből azt látjuk, léteznek még alanyi kárpótoltak. A forgalmazó CA IB-nél nagy számban jelentkeztek, akiknél 5-100 ezer forintos címletek vannak. Ez a minta nem mérvadó, ám a többséget kitevő másodlagos jegytulajdonosok, gondolom, tájékozottabbak.



>> A kárpótlási jegy árfolyama az elmúlt időszakban történelmi csúcsokat döntött. Elképzelhetőnek tartja, hogy a június második felére várható jegyzésig akár az 1742 forintot is elérje, ami a jegy kamatokkal növelt értéke?

- A kárpótlási jegy árfolyam-emelkedése bizonytalan. Nem kizárt, hogy egyesek meg sem várják a jegycserét, hanem az értékesítést választják. Nem gondolom, hogy a jegy ára eléri az 1742 forintot, hiszen szűk piacról van szó. A jegy így is színes tagja volt a tőzsdei szereplőknek, hiszen bevezetése óta meglehetősen széles sávban mozgott. 15-120 százalék között is születtek rá üzletek. Az előbbi árszint a felhasználási apályok idején volt jellemző. Ezt az időszakot csak tanulmányokból, cikkekből ismerem, aktív részese nem voltam a jegypiacnak, a tőzsdének.



>> Ez azt jelenti, hogy nem is volt a kezében kárpótlási jegy?

- Korábban nem dolgoztam a területen, de némi személyes vonatkozásról azért be tudok számolni. Miután parasztcsaládból származom, földműves felmenőim kárpótlási jegyet kaptak kézhez. Egyik részük földárverésen használta fel, a másik részük életjáradékra váltotta. Éppen az én javaslataimat kérték ki. Úgy tűnik, nem adtam rossz tanácsot, de a családunk számára 1993-ban lezárult a kárpótlási jegy története.



>> A kárpótlási jegy mindig is érzékeny terület volt. Nem tart attól, hogy előre nem látott buktatókkal kell majd szembenéznie?

- A jegy szinte minden magyar családot érintett, ami növeli a felelősségünket. Amikor elvállaltuk a feladatot, vállaltuk az ezzel járó terhet is, ami a jegy múltjából adódik. Tisztában vagyok azzal, hogy ez támadási felületet jelenthet, ami ellen csak munkával lehet védekezni. Mindenki számára nyilvánvalóvá kell tenni, hogy átlátható működésű társaságról van szó. A többit a környezet megítélésére kell bízni. Itt alapvetően gazdasági tranzakcióról van szó. A jegy múltján túl kell lépni. A konstrukciónak megfelelően vagyoni kínálatot biztosítunk a jegygyel szemben, ami tehát egy politikai indíttatású program gazdasági lezárását jelenti.



>> Amikor azt mondta, hogy pályafutása egyik legbonyolultabb feladatának tekinti a Forrást, akkor az esetleges későbbi kritikákra, elégedetlen kárpótoltakra gondolt?

- Nem igazán, hanem a Forrás szerkezetére. A portfólió vegyesnek mondható. Egymással köszönő viszonyban sem lévő cégekről van szó: a néhány ingatlan mellett számos társaság alkotja a pakettet, különböző háttérrel, pénzügyi helyzettel, tulajdoni részesedéssel. Tőzsdecégek is vannak közöttük.



>> Ennek kialakítása nem lehetett egyszerű, hiszen a kezdetben beharangozott portfólió is változott némileg.

- Az ÁPV kínálata véges volt. Azon igyekeztünk, hogy a kockázatot jelentő cégeket mellőzzük, s arra figyeltünk, hogy egyik ágazat se kerüljön túlsúlyba. A portfólióba kerülő vagyont az ÁPV határozta meg, az apportértékek pedig vagyonértékeléseken alapulnak. Meglepetés mindig érhet minket a pakett értékét illetően, ám ezek az adott cég körülményeinek változásában következhetnek be. Mi is tudjuk alakítani a körülményeket: fejlesztve, a tulajdonosok érdekeit szem előtt tartva javítani tudjuk az adott vállalat értékét.



>> A cégek többségét ismerte már korábbi vagyonkezelői tanácsadói múltjából fakadóan, vagy újdonságként hatottak?

- A többségről volt ismeretem. A portfólióban lévő társaságok tevékenységében a bizalom elvére építve veszünk részt, azaz a most lezajlott közgyűléseken alig változtattunk az irányító személyeket, testületeket illetően, egyelőre inkább tapasztalatokat szeretnénk szerezni. Persze fontos, hogy ahol többségben vagyunk, ott a vezetésben meglegyen a jelenlétünk, ám a meglévő menedzsmenttel való együttműködés is fontos számunkra. Azt látom, hogy a cégek egy része jelentős átalakuláson ment át, többeknél a fennmaradás is nagy teljesítmény.



>> Nehezen kezelhető portfólióelemek nélkül nem "úszták meg".

- A Forrás előtörténete ehhez hasonló, hiszen a vagyonkezelő nehezen értékesíthető részesedések eladásával bízott meg minket. Olyan cégek kerültek hozzánk, mint például a Caola, a BHG Híradástechnikai Rt., de a vegyes portfóliót sikerült eladnunk. Ezt követően kerestük a további megbízási lehetőséget a vagyonkezelőnél. Szóba került, hogy az ÁPV Rt. kisebbségi portfóliója és ingatlanok kerülnének hozzánk, majd megbízást kaptunk a kincstári vagyon kezelésére, és végelszámolásokat is végeztünk. Utána volt olyan elképzelés is, hogy a Váltó 4-gyel összevonják a Forrást, végül pedig a kárpótlási jegy bevonásának eszközéül szemelt ki minket az ÁPV.



>> Unikumnak tekinthető, hogy a mindenkori vagyonkezelő külső tanácsadójaként immár tíz éve dolgozik. Úgy érzi, mindig a legjobb, legérdekesebb megbízásokat sikerült megkaparintania?

- Reményeim szerint szakmai munkámnak köszönhetően tudtam megmaradni ebben a tevékenységi körben. A "kiegyensúlyozottságot" mutatja, hogy folyamatosan jöttek a megbízások. A működési területem a vegy- és a gépipar, ezért döntően ezekben az ágazatokban mozogtam, igaz, akadtak kitérők is. A papíripar kötődik a vegyiparhoz, de például voltam igazgatósági tag a Prudent-Investnél is. Nem tévedtem olyan területre, ahonnan viszszatáncoltam volna. Az ágazati váltások lehetősége a feladatazonosságból fakad. A szakmai ismereteket igyekeztem minden esetben megszerezni.



>> Volt olyan eset, amikor nem sikerült jó tanácsot adnia?

- Nehéz feladatok voltak. A Pannonker nehezen találta meg a helyét. Feszültségek és viták kísérték a társaság talpra állását és privatizációját. Úgy gondolom azonban, kudarc nem ért. Problémák voltak, amelyeket szívesen is vállaltam, a megoldásukat pedig a kompromiszszum keresésében láttam. Szerintem az már önmagában győzelemnek számít, ha a fő célkitűzéseket úgy sikerül elérni, hogy a jó szándékra alapozva mások érdekeit is figyelembe vesszük.



>> Kevesen mondhatják el, hogy első munkahelyüknél a felszámolást is bőrükön tapasztalhatják.

- Ez a nehéz helyzet huszonöt év ottani munka után ért. A Péti Nitrogénműveknél a vállalati munka minden területén megfordultam, mígnem a rendszerváltás előtt sor került a cég pénzügyi szanálására. A felszámolás egyik helyi megbízottja én lettem, így saját bőrömön tapasztalhattam, mit is jelent egy ilyen drámai átalakulás. A válság ugyanakkor a cég folyamatos működése mellett zajlott, s a társaság mostani léte bizonyítja, hogy az akkori munkánk hasznos volt, elősegítette a mostani tevékenységet. A területhez szükséges szakmai ismeretet tehát ott szereztem, s miután frissen élt bennem a felszámolás tapasztalata, 25 év után úgy döntöttem, váltok. Egy baráti családdal összefogva vállalkozást alapítottunk, amely kétfelé ágazódott: a kereskedelemre és a tanácsadásra. A cég a Reorg megbízottjaként vállalatátalakításokkal, pénzügyi válságok kezelésével kapcsolatos tanácsokat adott. Első állami megbízásomat a Chinoin igazgatósági tagjaként kaptam. A piaci folyamatok alakulásával párhuzamosan tanultuk meg mi is, hogy a cég finanszírozását, felépítését miként lehet javítani. A korábbi időszak megbízásai közül a Hungalu Rt. tovább kísért a Forrás Rt.-nél is, hiszen a társaság privatizációja során az eladó kötelezettségében maradt környezetvédelmi kármentesítési munkák végrehajtásának felügyeletét és finanszírozását mi kaptuk meg.



>> Eddig mindig meghatározott feladatra szóltak a megbízásai. A Forrás Rt.-t is hasonlónak tekinti, vagy hosszabb távú céljai vannak vele?

- Szívesen csinálom ezt, s a jövőképemben is egy folyamatosan működő cég szerepel. Persze ehhez a közgyűlés támogató döntése is kell. A Rába pedig, ahol 1996 óta vagyok a felügyelőbizottság elnöke, jó iskola volt abból a szempontból, hogy egy nagyon eltérő indíttatású tulajdonosi kör hogyan tud együttműködni. A Forrásra mint leendő tőzsdecégre hasonló helyzet vár. Remélem, a mostani egy hoszszabb időszakra szóló munka lesz számomra.