Gyors fejlesztés, lassú meggyőzés Portugáliában

Néhány évvel jár Magyarország előtt a szelektív hulladékgyűjtés, valamint a begyűjtött csomagolóanyagok hasznosításának megszervezésében Portugália, amelyre a hazai rendszer létrehozásában több szempontból mintaként tekintenek. A két ország hasonló mérete és lakosságszáma mellett jó összehasonlítási alapot jelent, hogy az Európai Uniótól mindkét állam 2005-ig szóló mentességet kapott a csomagolóanyagok újrahasznosítására vonatkozó direktíva teljesítése alól. A mediterrán ország a feldolgozás alapját képező lakossági szelektív hulladékgyűjtés széles körű kiépítését már 1999-ben megkezdte, s ez jelenleg már a lakosok mintegy 90 százaléka számára elérhető.

Az országban évente 1,2 millió tonna csomagolóanyagot hoznak forgalomba. A szelektív hulladékgyűjtés és a hasznosítás megszervezését Portugáliában a csomagolóanyagokat forgalomba hozó cégek által megalakított, Sociedade Ponto Verde (SPV) nevű közhasznú szervezet vállalta el. Az SPV 1999-ben kapott törvényi felhatalmazást a lakossági begyűjtés koordinálására, s a szervezet már több mint 6400 céggel áll partneri viszonyban, így jelenleg a csomagolóanyag-kibocsátás 70 százalékáért felelős. Ennek évente növekvő arányú begyűjtésére és hasznosítására vállalt kötelezettséget úgy, hogy a partnercégek által számára befizetett díjakból a helyi kommunális szolgáltatóknak kompenzációt nyújt a szelektív hulladékgyűjtés többletköltségeinek fedezetére.

Az SPV így - a magyarországi Öko-Pannon Kht.-hoz hasonlóan - a cégek által befizetett díj ellenében szerződéses partnereitől átvállalja a jogszabályba foglalt hasznosítási kötelezettség teljesítését. A cégek a szervezettől egy igazolást kapnak a teljesítésről, amelyet éves bevallás formájában a hatóságoknak is be tudnak mutatni. A szelektív hulladékgyűjtés kiépítése céljából az SPV az elmúlt években - a helyi önkormányzatokkal együttműködve - összesen 56 ezer, az üveg-, a papír- és a műanyaghulladék külön gyűjtését célzó konténer működtetését finanszírozta meg, s a begyűjtött hulladék feldolgozására mintegy 30 hasznosítóüzemmel kötött szerződést.

Az SPV első hatéves szerződése a portugál környezetvédelmi minisztériummal az idén októberben jár le. Ekkor a felek szándéka szerint újabb hat évre szóló megállapodást írnak alá, amelyben azt is figyelembe veszik, hogy az EU szándékai alapján az elkövetkező években tovább szigorodnak a tagállamok hasznosítási kötelezettségei.

A rendszer kiépítését Magyarországon is hasonló alapokon kezdték meg, ám abban lényeges különbség van, hogy a csomagolások forgalmazóit miként teszik érdekeltté hasznosítási kötelezettségük teljesítésében. Hazánkkal ellentétben Portugáliában a termékdíjrendszer ismeretlen, azaz a cégeket nem a termékdíj fizetése alóli mentesség megszerzésének lehetőségével késztetik a hasznosításra, hanem azzal, hogy a nem teljesítőkre környezetvédelmi bírságot szabnak ki. Igaz, az utóbbi behajtása további problémákat vet fel, így az SPV szerződött partnerei szeretnék elérni, hogy a koordináló szervezet adja át a környezetvédelmi hatóságoknak azoknak a vállalatoknak a listáját, amelyek nem hajlandók az együttműködésre. Mindenesetre szakértők szerint a rendszer a magyarországinál nagyobb biztonságot és kiszámíthatóbb környezetet biztosít, ami fontos tényező a hasznosítási kapacitások növelését célzó beruházásokról szóló döntések meghozatalakor. Emellett Portugáliában az ellenőrzési rendszer a kereskedőkre is kiterjed, így a kereskedelmi vállalkozások csak azon cégek termékeit árusíthatják, amelyek be tudják mutatni a koordináló szervezettel kötött átvállalási szerződésüket. A magyarországi kereskedőknek nincs hasonló kötelezettségük, s így anyagilag gyakran abban érdekeltek, hogy olyan cégektől vásároljanak, amelyek nem teljesítik hasznosítási kötelezettségüket.

A másik lényeges különbség, hogy Portugáliában az iparban és a kereskedelemben keletkező csomagolóanyagok begyűjtése csak 2000 végétől vett nagyobb lendületet. Ennek megfelelően a tavaly hasznosított közel 200 ezer tonna csomagolási hulladékból több mint 120 ezer tonna a lakossági begyűjtésből származott. Magyarországon éppen az iparban és a kereskedelemben kezdődött meg először a begyűjtés megszervezése, s várhatóan az idén összességében a hasznosításra kerülő csomagolóanyagok 97 százaléka származik majd innen.

Ezzel szemben Portugáliához hasonlóan Magyarországon is ugyanazokat a problémákat vetheti fel a lakosság meggyőzése a szelektív gyűjtésbe való tényleges bekapcsolódásról. A szelektív gyűjtőszigetek a lakosság döntő többsége számára elérhetők, s a megkérdezettek mintegy 50 százaléka állítja magáról, hogy különválogatja hulladékát, ám a felmérések szerint mindeddig valójában csak egyharmaduk kapcsolódott be ténylegesen a szelektív gyűjtésbe. A jól kiépített ökoponthálózathoz képest viszonylag alacsony begyűjtési arány arra vezethető vissza, hogy a lakosság a megfelelő számú gyűjtősziget és hulladékudvar felállítását követően is csak fokozatosan vehető rá a szelektív hulladékgyűjtésre. A hatékonyabb meggyőzés érdekében az SPV az elmúlt években összesen közel 11 millió eurót költött különböző reklámokra, rendezvényekre és oktatóprogramokra, ám az eddigi tapasztalatok szerint a szelektív úton gyűjtött hulladék aránya így is csak fokozatosan növelhető.

A két rendszer abban is megegyezik, hogy a szelektív gyűjtés megszervezése kapcsán állandó konfliktusforrás, hogy az önkormányzatok rendszerint nem elégedettek a koordináló szervezet által e művelet biztosítására kifizetett összeggel, miközben az SPV szerződött partnerei szerint az önkormányzatok kiadásai indokolatlanul nagyok. Emellett az ibériai-félszigeti országban a hazaihoz hasonló problémát jelent a különböző hulladékhasznosító üzemek letelepítése, mivel a helyi lakosság az esetek többségében élesen ellenzi a hulladékfeldolgozással kapcsolatos beruházásokat lakókörnyezete közelében.