Kőszeg azért jó hely, mert lassú
Kőszegen nyoma sincs a szomszédvárak nyüzsgésének, Sopron forgatagának vagy Szombathely székhely mivoltából adódó nagyvárosi életnek. Kőszegen senki sem siet. Van ugyan néhány osztrák, német, holland, lengyel meg szlovén autó a belvárosban, de a vendégek nem tudják fölpörgetni a tempót.
Kőszeg nem álmos, csak nyugodt. Legalábbis nyugodtabb, mint oly sok társa. Az alig több mint tízezer lakos szépen elvan ebben az Alpok lábánál elterülő kisvárosban, és csak olykor-olykor hívja fel magára a figyelmet a kulturális rendezvényeivel meg a bor különös tiszteletével. A várszínház igen változatos programokat kínál pöttöm színpadán, ott, a Jurisics-várban. A borszeretetről pedig elmondható, hogy évszázados hagyomány táplálja.
Nemcsak a bortermelés jelentősége, hanem a szőlő-bor-ember kapcsolat késztette a várost még 1740-ben arra, hogy megnyissa az úgynevezett Szőlő Jövésének Könyvét, ami tulajdonképpen a szőlőhajtások bemutatására szolgáló regiszter. A tavaszi rügyfakadás a lakosságon kívül értelemszerűen a gazdaságért általánosan felelős újonnan választott bírókat érdekelte, ezért ők is szorgalmazták e könyv folyamatos kitöltését és gondozását. A szőlőkönyvben szebbnél szebb rajzok és akvarellek mutatják be e nemes növény hajtásait.
Sokszor érdemes felkeresni az országnak ezt a csücskét, de szeptember végén mindig ajánlott, és persze itt is a bor áll a háttérben. A szürethez kapcsolódóan ilyenkor ugyanis rendszeres fúvószenei találkozót tartanak több országból érkezett zenekarok részvételével. A fúvósok beköltöznek a központba, és éttermekben, kis tereken vagy csak úgy, az utcán szólaltatják meg hangszereiket. A várat persze nem szabad kihagyni. Kellemes tízperces sétával elérhetjük a fehéren villogó Jézus Szíve-templomtól először a középkori arcát megőrző Jurisics teret, s onnan ugyanennyire található ez a hányatott sorsú, ámde érdekes, felfedezni való kis vár. Azért hányatott sorsú, mert az önkormányzatok már évtizedek óta csak halogatják a felújítást, és a központi források sem nyíltak meg erre a célra.
Részsikerek azért vannak. Az idei nyári szezon elejére végre sikerült felújíttatni az elővár külső és belső homlokzatát. A munkálatok összesen 24 millió forintba kerültek. A felújítás folytatódik, az idén még sor kerül az elővárba vezető híd burkolatának cseréjére, jövőre pedig az elővár udvarának burkolati munkáit végzik el. Az ott lévő turistaszálló felújításához, a próbaterem rendbetételéhez, vagyis a teljes elővár rekonstrukciójához további 50-100 millió forintra lenne szükség, az egész Jurisics-vár átalakítása és visszaformálása több mint 400 millióba kerülne. A várat 1963-ban meg akarták menteni, ezért kezdődött el a felújítás, de több városvezető szerint a műemlék a mai idegenforgalmi igényeknek nem felel meg.
Az arra járó a várséta után szívesen időzik a Jurisics téren, meg a kis zegzugos mellékutcákban. Minden épületet érdemes végigböngészni. Hol egy kapu, hol egy ablak, netán egy érdekes homlokzat előtt álldolgál az ember, s csak úgy elvan magában. Séta közben meg-megáll a kitett hokedlik előtt, amiken mindig friss gyümölcs és egy kis ártábla van, mellette apró tálkával a pénznek. A háziak messze vannak, dolgoznak vagy a hátsó kiskertben munkálkodnak. Két dolgot figyeltem meg: mindig elfogy a portéka, és sohasem hiányzik a megfelelő értékű pénz. Ez az, amit irigylek.
