Külföldiek Magyarországon
Amikor Zdenek Houser a prágai műszaki egyetemen elkezdte tanulmányait, aligha gondolhatta, hogy az összes ott szerzett ismeretnek hasznát veszi a jövőben. Az elektrotechnológia szakirány alá tartozó tárgyak felölelték a PC-ismeretektől kezdve az elektronikán keresztül a kémiát is. Az egyetemnek egy másik haszna is volt: sokat követeltek a tanárok. Nem is csoda, hogy a 25-ös kezdő létszámból mindössze öten kaptunk diplomát - magyarázza Houser.
Első munkahelye az Elektronikai Eszközök Kutatóintézete lett, ahol meglehetősen részletesen elmerült a számítógépek programozásában. - A katonai szolgálat után elcsábultam a MUZO vállalathoz, amely csehországi pénzintézetek számára végezte a kártyafizetési folyamatok feldolgozását - indokolja lépését Houser, aki a bankkártya-tranzakciókat feldolgozó szoftver bevezetéséért felelős menedzserként csatlakozott az új projekthez. Az igazgató szerint a bankkártya-üzletág a maga területén nem csak a technológiáról szól. A termék és a rendszer működését több tudományág egyesítése teszi lehetővé: például a kártya designja is nagyon fontos a bank imázsa szempontjából - véli. A szerteágazó ismeretek is hozzájárultak ahhoz, hogy a plasztiklapok vonzásából azóta sem tudott kikerülni. A vállalatnál töltött öt év során vezette az ügyfélkapcsolatok osztályát, de foglalkozott csipkártyával is, ami az 1995-ös év újításai közé tartozott.
MUZO-s pályafutásának egy ösztöndíj vetett véget, a British Know-How Fund jóvoltából két hónapot töltött Londonban. A tanulási folyamatnak még nem akart véget vetni, tervezte ugyanis, hogy beiratkozik egy MBA-képzésre. Egy újsághirdetés azonban "keresztülhúzta" a terveket. Az Europay International álláshirdetését láttam, amelyben brüsszeli központjukba kerestek technológiai menedzsert. Hetvenen versengtünk az egyetlen posztért, és végül engem választottak - mondja House. Úgy gondolta, a gyakorlatban, ráadásul egy idegen környezetben jóval többet tanulhat. - Nem tévedtem, ez a lépés életem legjobb döntésének bizonyult, persze csak azt követően, hogy elvettem a feleségemet - teszi hozzá mosolyogva. Housernek nem volt nehéz beilleszkedni a többnyelvű közösségbe, hiszen gyermekkorában már megtapasztalta, hogyan lehet egy idegen országban boldogulni. Akkor a huzamosabb ideig Irakban dolgozó édesapjával töltött el néhány hónapot, ami mindenképpen hasznos volt abból a szempontból, hogy alkalmazkodóvá és elfogadóvá tette egy másik kultúrával szemben. Brüsszelben kénytelen volt megtanulni franciául, ám a napi üzletmenetben az angol mellett orosztudását is jól tudta hasznosítani, miután hozzá tartozott Oroszország és Ukrajna.
Két évvel ezelőtt újabb lakhelycsere következett: Brüsszelből Budapestre költözött. A fővárosban a MasterCard Europe Magyarországi Kereskedelmi Képviseletének vezetőjévé nevezték ki, s hazánk mellett Horvátország is hozzá tartozott. A kérdésre, miért éppen Magyarországon és nem Oroszországban kötött ki, elismerte: bár az ország minden bizonnyal nagyon érdekes, hiszen egyes területeken szinte mindent a nulláról kell kezdeni, máshol viszont a legmodernebb csúcstechnológia van, mégis örül, hogy idekerült.
A család ezúttal nem követte őt, aminek következtében Houser szinte minden hétvégi programjában ott szerepelt a Budapest-Prága autóút oda-vissza. Ez mostanra megváltozott. Három hete már a családja is Budapesten lakik, s a 8, illetve 10 éves gyerekek az itteni francia iskolában kezdték el ezt a tanévet. Ami a szabadidőt illeti, a teniszt, a squasht és a síelést említi első helyen, akitől nem állnak távol a magasabb adrenalinszintet kívánó sportok sem, mint például a rafting vagy a hegymászás.
Öt év múlva hol köt ki a család? Houser reményei szerint egy évig még mindenképpen Budapesten marad, ám mint mondja, egy nemzetközi szervezetnél soha nem lehet tudni, milyen újabb feladattal látják el. Kisebb időre akár Európán kívüli munkát is szívesen vállalna, ám miután már a nyolc éve dolgozik hazájától távol, úgy gondolja, egy idő után ismét szeretne visszatelepedni Csehországba.
