A telefonos interjú nem is olyan egyszerű

A humánerőforrás-menedzserek asztalán tornyosuló önéletrajzok hatására az utóbbi időben egyre gyakrabban váltják fel telefonos állásinterjúk a személyes találkozásokat - írta a The Wall Street Journal Europe. Első ránézésre kényelmesebbnek tűnhet a dolog: nem kell a világ másik végére utazni, nem kell kiöltözni, nem kell a másik fél szemébe nézni stb. A legfőbb hátrány csak második ránézésre tűnik fel: sokkal nehezebb meggyőzőnek, szimpatikusnak, határozottnak lenni, ha mindezt hanggal kell elérni, ráadásul legfeljebb tíz perc alatt. Ezért a szakemberek a legegyszerűbb helyett az egyik legbonyolultabb formának tartják a telefonos interjút: testbeszéd és külső megjelenés nélkül kell kitűnni a többi pályázó közül.

Alapvető hiba például, ha valaki mobiltelefonon próbál interjúzni. Ezzel ugyanis vállalja a kockázatot, hogy esetleg "elmegy" a térerő, vagy ordítania kell ahhoz, hogy a vonal másik végén megértsék, vagy mondjuk lemerül az akkumulátor.

Igaz ugyan, hogy a beszélgető felek nem látják egymást a telefonos állásinterjúk során, a határozott és magabiztos fellépés azonban itt is nagyon fontos. Ezt a szakemberek szerint úgy lehet elérni, ha például kéznél van az önéletrajz, aminek a segítségével könnyebb a tapasztalatokról és referenciákról beszélni. Sőt, akár az is segíthet, ha póló és rövidnadrág helyett elegáns ruhában fogadja a pályázó a hívást - ez ugyanis (állítólag) magabiztosabbá teszi az interjúalanyt.

Mindezek mellett előnyös lehet, ha egy papírra leírva már készen állnak a kérdések, amelyeket az interjúztatónak - a beszélgetés közben apránként - fel szeretnénk tenni. Életszerűbbé teszi ugyanis a társalgást, ha ezeket nem a beszélgetés végén zúdítja az alany a vonal másik végén lévő hr-szakember nyakába. (SZs)