A főváros régi ékessége
Budapest lelkes imádói nem is csalatkoznak, ha ellátogatnak a Fővárosi Képtár/Kiscelli Múzeum új állandó kiállítására, amely a Főváros régisége - Közterek és magánterek 1780-1940-ig címet viseli. Aki teljes élményre vágyik, annak javasolt a múzeum gyalogos megközelítése. Ahogy ugyanis kapaszkodik fölfele az ember a kacskaringós, avaros lépcsőkön, lassan kibontakoznak a barokk épület körvonalai, s máris több száz évet repülhet vissza az időben. A lelki felkészülést követően pedig bátran belevághatunk a többteremnyi anyag megtekintésébe.
A főváros történetéből majd 200 évet átfogó tárlat rendszerezése külön említést érdemel. Párhuzamosan fut az időrend és a tematika, így egyszerre kapunk betekintést a fejlődő és egyre terebélyesedő Budapest köztéri, közéleti, magánéleti viszonyaiba, valamint annak öszszefonódásaiba. Külön szobát szenteltek a színházi és fürdőélet bemutatásának, továbbá a polgári élet olyan elengedhetetlen kellékeinek is, mint az ezüstnemű.
A kiállítás legizgalmasabb részét azonban az építészeti vonatkozású emlékek adják. Teremről teremre haladva a metszetek, fotók, építési tervek mozaikjaiból kibontakozik egy világváros képe, láthatjuk, az építészeti stílusok változása miként formálta olyanná a város két oldalát, amilyennek ma ismerjük, sőt: láthatjuk azt is, ami már nyomokban sincs meg. A mai Duna-part látványához képest egzotikus utazás emlékének tetszik az 1800-as évek elejének homokos, piacos ,,korzója" , amint a folyón átívelő Lánchíd mellett felvert hajóhíd látványa is.
Bár nem a kiállítás része, de kiválóan kiegészíti a tárlatot a földszinten található, egykor a pesti házakat díszítő szobrok és cégérek gyűjteménye. Amíg a lakótelepek tövében várjuk a buszt, mélázhatunk az egykori tarkabarka Budapestről.
