?és jött az éles verseny

A véletlenen múlt, hogy nem gyermekkori vágyát valósította meg, nem matematikus lett Szász János. A Magyar Nemzeti Bank Békés Megyei Igazgatóságához még azzal az elképzeléssel szegődött, hogy egy év munka után jelentkezik a szegedi JATE programozó matematikus szakára. Azonban a bankszakma rövid idő alatt megtetszett neki, és így a közgazdasági tanulmányokat helyezte előtérbe. Amikor 25 évesen kinevezték az orosházi fiók vezetőjévé, elmondhatta magáról, hogy már szinte az összes lehetséges munkakört kipróbálta házon belül. Ráadásul azzal is büszkélkedhetett, hogy az MNB fiókvezetői közül ő volt a legfiatalabb.

A szakmai munka mellett gyűltek a vezetői tapasztalatok, az 1987-es átszervezéskor pedig újabb feladatot kapott: hatósági bankárból üzleti bankárrá kellett "átalakulnia", és csapata gondolkodásmódját is erre kellett átállítania. A váltási "kényszer" gyorsan ment. Ennek legfontosabb eleme az volt, hogy nem berendelik az ügyfelet a fiókba, hanem megnyerik - emlékszik vissza az 1980-as évek végére Szász. Ezzel párhuzamosan egy építkezős időszak is elkezdődött a fióknál, amely immár az MNB-től a jogutódként megalakult Országos Kereskedelmi és Hitelbank égisze alatt működött: a létszám 20-ról 54-re bővült öt év alatt, miközben a fiók üzleti eredménye is szépen alakult. A régiósítás elindulásával a szegedi területi igazgatóság vezetőjévé nevezték ki. A sors fintora, hogy kis egység vezetőjeként tiltakozott az ellen, hogy régiós irányítás alá szervezzék a fiókokat, később mégis ő került a régió élére.

Lényegesen nagyobb szervezeti egységet vett át, s új elemként jelentkezett a régiós működés megszervezése a hozzá tartozó közel 20 fiókkal. Ekkor azonban mind több bank jelent meg a hazai palettán, s a korábbi időszakot jellemző családias hangulatot - amely egyúttal azzal is járt, hogy a gazdasági szereplők mindegyikét ismerték - felváltotta az éles verseny. A kvalifikáltabb munkatársakat elcsábították, ami egyúttal a jobb ügyfelek elvesztését is eredményezte. A kesztyűt azonban fel kellett venni - fogalmaz a szakember. Szegeden 6-7 erős bank fiókja próbált az ügyfelek kegyeibe férkőzni, és teremtett éles versenyhelyzetet.

Az igazi váltás, egyben kihívás 1998-ban következett be Szász János életében: az OTP Bank dél-alföldi régiójának megszervezésére kapott megbízást, ami nagyságrendi váltást jelentett. Míg a K&H Banknál 35 milliárdos mérlegfőösszeg tartozott hozzá, addig a legnagyobb hazai banknál regionális szinten 200 milliárdnyi. Ezzel az összeggel akkoriban egy önálló pénzintézet a 13-14. helyen állt volna a piacon - jegyzi meg.

Három megyei egységből kellett régióközpontot létrehoznia, miközben az OTP Bankban akkor indult hatékonysági intézkedéssorozat keretében a létszám 1300-ról 800-ra csökkent. Alig három évre rá jött az újabb felkérés: a budapesti székhelyű közép-magyarországi régió vezetésének távozását követően Szászt bízták meg ezzel a feladattal. Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója csupán annyit mondott: pörgesd fel ezt a régiót is - mondja Szász, hozzátéve: ez rá is fért. A bankvezetés részéről magasabb igények fogalmazódtak meg ezzel az üzleti egységgel szemben, főként, hogy önkormányzati ügyfélköre folyamatosan lemorzsolódott. Vezetőváltásokra és a belső folyamatok átalakítására került sor, s kiemelt szerepet kapott az értékesítési szemlélet erősítése - sorolja kezdeti lépéseit a régióvezető. Ráadásul mindezt olyan helyzetben kellett megtenni, amikor az információtechnológiai fejlesztés további létszámleépítést indokolt. Segítőtársai akadtak, hiszen a Dél-Alföldről 5-6 munkatársa követte a fővárosba. A személycserék eredményeképpen olyan gárda alakult ki, amelyet könnyebb volt motiválni. Nemsokára jelentkeztek az első eredmények is: sikerült visszaszerezni az "elvándorolt" önkormányzatok közül Ceglédet és a Pest megyei önkormányzatot. Bár ehhez a napi 12 órás munkára is szükség volt - mondja. Annyi engedményt ad csupán magának, hogy a heti kétszeri tenisz miatt kicsit korábban távozik munkahelyéről, ám az annyira kedvelt fociról kénytelen volt lemondani. Ám mint mondja: a családi közös vacsorát, illetve a két pici kislány elaltatását csak a legritkább esetben hagyja ki.