A Fekete tej a Kamrában
Gothár Péter rendező szereti az orosz kultúrát, szívesen választ orosz témát. Ezúttal a fiatal orosz író, Vaszilij Szigarjev Fekete tej című darabját állította színre a Kamrában, de tegyük hozzá azonnal: Tompa Andrea fordítása alapján Parti Nagy Lajos írta színpadra a művet. Már az első mondatoknál pontosan érzékelhetőek ugyanis a kitűnő magyar költő-író sajátos nyelvi leleményei. Szigarjev jól ismeri az orosz valóságot és nyelvet, Parti Nagy Lajos a magyart, Gothár Péter pedig, úgy tetszik, mindkettőt.
A parányi színpad remek díszlete - amelyet rendezői szokásához híven ezúttal is Gothár Péter tervezett - lepusztult orosz falu vasútállomását hozza testközelbe, de nagyon is ismerős ez a rémségesen koszlott közeg. Amint Kovács Andrea "beszédes", figuraépítő jelmezei is azok. A két főszereplő, Sura és Ljovcsik orosz ugyan, ám ha két kört teszünk a 6-os villamoson, vagy kicsit bámészkodunk-fülelünk a Nyugati téri aluljáróban, előbb-utóbb hallhatunk ilyen szövegeket, amilyenek az ő mondattöredékeik.
Sura és Ljovcsik Moszkvából érkezik a valóban isten háta mögötti faluba, ahol még a vonatok sem állnak meg, legföljebb egy-két elektricska. Cipelik a többszatyornyi "tósztmékerüket", amelyeket igyekeznek rásózni a falu mélységes nyomorban élő lakosaira. Szantner Anna kényes-kisminkelt, buta libuskát játszik, aki irtózik ettől a falutól, s menekülne innen. Csakhogy előrehaladott terhes, s éppen ezen a rémséges állomáson megindul a szülés. Így ott ragad korlátolt párjával a faluban. A második rész három héttel később játszódik, ekkor már ósdi babakocsival jönnek ki az állomásra. Csakhogy Sura nem akar hazautazni, a moszkvainál emberibbnek hiszi ezt a parányi falusi világot. A fiatal pár drámája persze megoldódik - hogy miként, azt nem áruljuk el.
Mindeközben Bertalan Ágnes ejt ámulatba minket azzal, amilyen kitűnően kelti életre az általa játszott vallásos-révült ápolónőt. Amint az első részben meg Szirtes Ági remekel földhözragadt, mocskos szájú, nyers némberével. A két főszereplő, Szantner Anna és Kocsis Gergely, valamint Szirtes Ági és Bertalan Ágnes mellett elképesztő figurákat teremt Csomós Mari, Lengyel Ferenc és Ujlaki Dénes is, azaz az előadás mind a hét főbb szereplője. Kivételes színészi teljesítményeket láthatunk egy kíméletlenül keserű darabban, amelynek első részében hiába nevetünk jókat, egy idő után "leesik a tantusz": bizony, nincs miért fölényeskednünk. Amint a moszkvai Sura és Ljovcsik se különb a falu nyomorúságos, primitív la-kóinál, úgy bennünk is fölrémlik: ha tetszik, ha nem, van, ahol ilyen az élet. Nem is olyan messze tőlünk. (EE)
